Sokszor írtam már arról, hogy az
állapotok, mint a félelem, szorongás, pánik vagy akár a pozitív előjelű
elégedettség, boldogság, siker mind ugyanúgy működnek. Ugyanazokból a részekből
állnak, csak a minősítésünk más róluk.
Nem szoktuk a pozitív azonosulásokkal kezdeni az
önvizsgálati munkát, mert ha ezen a téren tapasztalatlanok vagyunk és ha az
eddig elérendőnek és megtartandónak tanult pozitív azonosulások szétesnek,
akkor a negatív oldal még erőteljesebbnek hathat, így eltántoríthat a mélyebb megismeréstől.
Maradjunk ezért a negatívaknál, kezdjünk negatív azonosulásokkal, ebben a bejegyzésben a félelemmel.
Minden, a félelem is két részből áll: gondolatból és érzésből. Sosem fogod a félelmet,
mint kézzelfogható valamit megtalálni a keresés, az önvizsgálat során.
Találsz majd gondolatokat, azaz
szavakat, mondatokat, amiket belső hangokként hallhatsz vagy akár láthatod is
a szavakat (pl. félek a vizsgától, rettegek a metrón vagy tömegben), és találsz majd mentális
képeket, amik többnyire halvány képek, elképzelések csupán (pl. egy kép arról,
hogy állsz a vizsgabizottság előtt és nem jön ki hang a torkodon vagy látod
magad a metróban, ahogy elájulsz).
Mindig van mentális kép a
tudatodban ez nagyon fontos (nem mindig képszerű, látható formában, inkább elképzelésként jelenik meg), hiszen
hogyan is találnál haza, ha nem lenne semmilyen képed, elképzelésed a
hazaútról, a házatokról. Van mentális képed, elképzelésed a családod tagjairól és mindenről, ami
körbevesz, enélkül nem ismernéd fel őket és nem tudnál eligazodni a hétköznapi
életedben sem. Csukott szemmel is tudod hogyan néznek ki a családtagjaid, lakásod, kocsid, vagy bármi, amit már valaha láttál. Van mentális képed a metróról és a vizsgahelyzetről is, csak
ezek mind halovány, az elméden átsuhanó képek, amiknek nem feltétlenül vagy tudatában. Ezek a képek és szavak a gondolatok,
a félelem összetevőinek egyik csoportja.
A másik csoport az érzések, pontosítva a testedben
megjelenő érzetek, mint melegség, borzongás, remegés, szívdobogás, szédülés,
nyomás, szúrás. Ezek az érzetek együtt jelennek meg a félelem-gondolatokkal és
ezek a testérzetek teszik olyan valóságossá a félelmet. Attól valóságos érzelem
a félelem, hogy egy helyzetben egyszerre jelenik/jelennek meg a félelemre
mutató gondolat/ok és a félelmet erősítő érzet/ek. Gyakran nevezzük ezeket testérzeteket
energiáknak is.
Eleinte nehezebb lehet meglátni, hogy valóban csak
ezekből áll a félelem. Olyannyira megszoktuk félelemnek ezt az állapotot, hogy
megkérdőjelezetlenül hisszük: ez a félelem. De vajon van-e a tapasztalásunkban
egy egzakt dolog, ami a félelem? Amikor félünk azok a gondolatok és érzések,
amik a félelmet jelzik a számunkra egyszerre és intenzíven vannak jelen. A
félelem teljesen valóságosnak tűnik.
Induljunk ki abból, hogy ez jó alaposan beivódott a tudatunkba. Igen, mondjuk, a félelem létezik és szörnyűséges. Oké, ha próbáltad már a félelmeidet megszüntetni, eltávolítani, átváltoztatni, elkerülni, akkor lehet róla tapasztalatod, hogy ez ideig óráig sikerülhet, de váratlanul vagy előre látva újra és újra feltűnik. Akkor mégis mi a csudát kezdjünk a félelmekkel?
Induljunk ki abból, hogy ez jó alaposan beivódott a tudatunkba. Igen, mondjuk, a félelem létezik és szörnyűséges. Oké, ha próbáltad már a félelmeidet megszüntetni, eltávolítani, átváltoztatni, elkerülni, akkor lehet róla tapasztalatod, hogy ez ideig óráig sikerülhet, de váratlanul vagy előre látva újra és újra feltűnik. Akkor mégis mi a csudát kezdjünk a félelmekkel?
Mindennel, amit valamilyen szempontból rossznak,
kerülendőnek, félelmetesnek tanultunk és tapasztaltunk meg az eddigi
életünkben, ellenállásban vagyunk. Ha például otthon vagy és nem tudsz
elindulni a vizsgára azért, hogy ne kelljen átélni a megkukulás előrevetített
állapotát, mindössze annyi történik, hogy ellenállsz a jelen
megtapasztalásodnak. A jelen megtapasztalásod itt lehet a mentális kép, amin
magad látod szótlanul, megszégyenülve és lehet ezzel együtt egy gombóc érzet a
torkodban és gyengeség érzet a lábadban. Azzal, hogy ezekkel a gondolatokkal és
érzetekkel ellenállásban vagy, alakul ki és tartódik fenn a feszültség, a
félelem. (Nem fura, hogy egy-egy mentális képnek és testi érzetnek való ellenállás idézi elő ezt az állapotot?)
Figyeld meg, ha elkezded kicsit lelassítani
és csendesíteni ezt az állapotot, hogy könnyebben észrevehesd a részleteket, a
félelmet összetevő gondolatokat és energiákat, megtapasztalhatod, hogy milyen
aprócska dolgok összességétől féltél.
Észreveheted, hogy pl. a 'Szorongok a tömegben'
mondat az egyik összetevő, amitől félsz. Hogy ezzel együtt megjelenik pl. a
szédülés, légszomj vagy remegés érzet. Ugye önmagában a szédülésérzettől nem
szoktunk félni, sőt gyerekként még szerettük is előidézni a pörgéssel.
Amint elkezdjük részeiben látni és érezni a
félelmünket alkotó dolgokat, és kitisztul, hogy ezektől nem kell félnünk, a
félelem eloszlik.
Persze pusztán intellektussal,
gondolkodással ezt nem fogod így megélni. Ehhez teljesen jelenlévő, tudatos
tapasztalás szükséges. Nem lehet kihagyni a félelmetesnek tűnő érzeteket sem.
Nem lehet kihagyni az erős szívverést, mellkasi szorítást, a torokgombócot, a
légszomjat, semmilyen fura érzetet, mert ez mind része a félelem-történetednek.
És amíg a legkisebb részlet félelmetes, addig a félelem, a szorongás vagy pánik
nem szűnik vagy vissza-visszatér. Mert összetartja még pár részlet.
Ezért lehet hosszú ez a munka.
Lehet, hogy száz önvizsgálatot és több száz éber jelenlét meditációt is megcsinálsz mire szétesik a félelem-történet.
Nálam így történt. Rengeteg
jelenlét gyakorlás és önvizsgálat után tisztult ki az elmém számára a kép.
Megértettem és megéltem, hogy semmilyen mentális kép, semmilyen szó vagy
mondat, semmilyen testi érzet nem félelmetes, önmagában nem fenyegeti az életem
vagy a testi-lelki épségem. Mindössze annyi történik, hogy ezek a gondolatok és
testi érzetek egyszerre vannak jelen a megtapasztalásomban, és amíg nem látom
tisztán, hogy ezekben semmi fenyegető vagy veszélyes nincs, addig félelemben
élek. Amikorra átlátok a félelem-történeten, feloszlik a félelem és többé nem
is áll össze.
Függetlenül attól, hogy még
előfordulnak az életemben olyan gondolatok, hogy ’Félek, hogy beteg leszek’
vagy ’Ha egyedül utazom pánikrohamom lehet’ és megjelennek torokszorító vagy
heves szívverés érzetek a testemben, már nem indul be a félelem program, nem
pánikolok, mert megismertem a mechanizmust. A gondolat nem indítja be az
érzést, ha pedig mégis, akkor tudatában vagyok a folyamatnak. Tisztán látom,
hogy mi zajlik bennem és nem menekülök el az érzéstől. Nem akarom megszüntetni a
torokszorítást vagy mellkasi nyomást, hanem hagyom érződni önmagában. A további
gondolatok nélkül ugyanis szépen lassan vagy éppen gyorsan feloszlik. Mára
megszűnt az ellenállásom a félelem összetevőivel szemben, így szabadon lehetek
tudatában a felmerülő gondolatoknak és érezhetem a testi érzeteket, energiákat.
Nincs ebben semmi varázslat, nem
is bonyolult. Mindössze a módszer (Szorongás Önvizsgálat) és gyakorlás,
tapasztalás szükséges hozzá. Bárki képes megtanulni és használni ezt.
Ha szeretnél végre egy valóban hasznos, bármikor bevethető gyakorlati módszert a félelmeid, pánik vagy szorongás kezelésére, jelentkezz be hozzám egy ingyenes konzultációra, amin megbeszéljük, hogy merre és hogyan indulhatsz el. A misi.pakolicz@gmail.com címen tudsz bejelentkezni időpont egyeztetésre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése