Életünk nagyobb részét tudattalan működések teszik ki. A
tudattalan kifejezés annyit tesz, hogy gyakran észre sem vesszük, hogy
valójában csak felszínesen éljük meg a történéseket, mert gondolatban éppen
máshol járunk és mert a mélyebben megbúvó érzéseket és hiedelmeket elfedik ezek a felszíni gondolatok. Például amikor munkába megyünk, mennyire vagyunk tudatában az
egyes lépések kiváltotta érzeteknek, a tájnak, az épületeknek, a gondolatoknak,
amik átsuhannak az elménken, a részleteknek? Mennyire vagyunk jelen abban, amit
épp csinálunk vagy ami épp történik?
Leggyakrabban a munkába menet fejben még otthon vagyunk a
reggeli beszélgetésben vagy vitában. Lehet, hogy gondolatban már bent vagyunk a
főnök irodájában vagy azon mélázunk, hogy mennyire utáljuk a munkánkat.
A múltban és jövőben tett gondolati és érzelmi séták igen
kimerítőek tudnak lenni. Persze vannak ebből praktikusak és feltöltő erejűek
is, de most nem ezekről írok.
Ha például a reggelinél feszült volt a hangulat már az a
feszültség is abból fakadt, hogy valójában nem voltunk jelen. Megjegyzi a
társad, hogy reméli, ma itthon leszel vacsorára, te meg már gondolatban ott
tartasz, hogy jó lenne, ha észrevenné, hogy nincs más választásod, mert simán
kirúgnak, ha a munkaidő végén lelépsz. Igazából a társad csak azt fejezte ki,
hogy veled szeretné tölteni az estét és te is szeretnél vele lenni, de közben
félted a munkád. Tudatos szinten azonban ebből csak annyi jelenik meg, hogy a
társad elvárja, hogy otthon legyél, meg pénzt is keress. A társ pedig a
felszínen csak annyit lát, hogy mindig későn jössz, és azt gondolja, hogy már
nem fontos neked. Ez a felszín.
Ezek a felszíni gondolatok szülik a feszültséget és fedik el
a tudat alatt meghúzódó, homályos, alig észrevehető, kellemetlen
gondolatokat és érzéseket. A múlttal és jövővel kapcsolatos felszíni, stresszes
érzéseket és gondolatokat persze nem szoktuk szeretni, így tudattalanul is
menekülünk ezektől, és pont ez a menekülés tart minket benne a szenvedésben.
Menekülni meg félelmetes dolgok elől szokás, tehát kell itt mindig lennie
valaminek, ami fenyegető a számunkra. Valami, amit veszélyesnek vagy
félelmetesnek ítélünk.
Hogy lehet ezen változtatni? Hogyan lehet a feszült
életvitelből, a szenvedésből vagy egyszerűen csak a stresszes helyzetekből kilépni?
A menekülésre, elkerülésre és megváltoztatásra tett hosszabb
távon sikertelen kísérleteim során ráébredtem, hogy egyetlen út van számomra:
szembenézni a félelmeimmel. A félelmek alapos megtapasztalása azért, hogy
megismerjem a félelem valós természetét. Mire erre a pontra jutottam, már csak
az hiányzott, hogy a félelmekre alkalmazva használjam az addig megtanultakat.
Hogyan lehet kilépni a vissza-visszatérő szenvedésből? A
belépéssel. Belépni pedig annyit tesz, hogy elkezdek jelen lenni. Elkezdem tudatosítani
azt, ami éppen történik. Észrevenni az egyes gondolatokat, észlelni a testi
érzeteket. Nem továbbgondolni, nem megváltoztatni, nem érzésteleníteni, nem
címkézni és minősíteni. Mindössze tudatában lenni, kicsit megállni és hagyni a
gondolatnak vagy érzésnek, hogy legyen. Miért is kellene bármit csinálni velük?
Lehet egy gondolattól bármi bajom? Vagy egy érzettől, például egy nyomás
érzettől a fejemben? (Persze, ha már hosszabb ideje fáj a fejem, szúr a szívem
vagy görcsöl a gyomrom, azért elmehetek kivizsgáltatni. A józan ész legyen
kéznél. :) )
A félelem, a pánikrohamok és a szorongás hozta el számomra a
lehetőséget, hogy a gyakorlatban, valós élethelyzetben is használjam mindazt,
amit tanultam az önvizsgálatokról. Eljött a próba ideje. A lehetőség a jelenlétben
rejlik. Jelen lenni. Itt és most észrevenni, tudatosítani, hogy éppen ez a
gondolat jelent meg. Én raktam ide? Mondhatod, hogy igen, de valóban?
Mindenkinél előfordulnak olyan gondolatok, amit véletlenül sem akar gondolni.
Például, hogy elveszít valakit, akit szeret. Ezt senki nem akarja gondolni,
mégis megjelenik időnként ilyen gondolat. Jelen lenni annyi, hogy itt és most
észlelem, hogy milyen érzet jelenik meg a testemben a gondolattal egy időben.
Például a veszteség gondolatával együtt összeszorul a torok, a sírás kerülget,
nyomás nehezedik a mellkasra.
A gondolatok és testi érzetek együttes megjelenését
Tépőzár-hatásnak nevezzük. A jelenlét annyi, hogy észlelem a gondolat és az
érzet megjelenését ugyanabban az időben. Látom, hogy a gondolat önmagában nem
több, mint szavak vagy mentális képek, és az érzet pedig önmagában (címkék,
azaz szavak és képek nélkül) csak egy energia, ami épp átáramlik a pillanaton.
A Tépőzár-hatás azt mutatja, hogy bár együtt jelennek meg a gondolatok és
érzetek, de – ahogy a tépőzárnál is – ezek könnyen szétválaszthatóak, és persze
könnyen újra össze is tapadnak. Idővel, mint a sokat használt tépőzárnál is,
egyre gyengébben tart a kötés, végül már egyáltalán nem tapad. Amikor például a
félelem, mint gondolat és a félelemérzet (mondjuk a mellkasi nyomás vagy
remegés) elválik egymástól, akkor a félelem koncepciónk fellazul és elenged,
megszűnik félelemnek lenni.
A jelen megtapasztalása mindössze annyi, hogy látom vagy
hallom a gondolatot. Érzem az érzést. Nem kombinálok, nem akarom eltüntetni
vagy megváltoztatni, mert ahogy jött úgy fog továbbállni bármilyen gondolat
vagy érzés. Ha hagyom, hogy az legyen, ami. Ha hagyom, hogy a gondolat csak
gondolat legyen és az érzet csak érzet legyen. Ha nem állok ellen a jelen
tapasztalatomnak. Ha nem keresek kiváltó okokat vagy magyarázatokat a múltban,
illetve megoldásokat a jövőben.
Megerősítem, hogy a jelen tapasztalásával nem akarjuk
eltüntetni a múlt emlékeit és nem akarjuk megszüntetni a jövőre irányuló
tervezést sem. Ezek természetesek, ha nem okoznak feszültséget. Ha viszont
szenvedéssel járnak, érdemes visszatérni a jelen pillanatba, a pillanat
természetes nyugalmába.
A jelenlét, a jelen
pillanat természetes nyugalmához a következő gyakorlat segíthet el.
Bármit is csinálsz, bárhol is vagy mindig van 3-5
másodperced arra, hogy jelen legyél a pillanatban.
Hogy ez mit jelent? Csak annyit, hogy megállsz egy
pillanatra és tudatosítod a gondolatot vagy testi érzetet, ami éppen jelen van.
Ha például most arra gondolsz, hogy ’Ez meg mire lesz jó?’, csak lásd vagy halld a szavakat. Legyél
tudatában a szavaknak, anélkül, hogy tovább fűznéd a gondolatot. Csak tartsd
itt pár másodpercre a szavakat. Aztán folytasd azt, amit csináltál e rövid
gyakorlat előtt.
Amikor legközelebb eszedbe jut a gyakorlat, újra állj meg
egy pillanatra és vedd észre a gondolatot, ami épp megjelent és tartsd kicsit
rajta a figyelmed. Majd folytasd a teendőid.
Ha fáj a fejed vagy bármilyen kellemetlen érzet van a
testedben, állj meg pár másodpercre és csak érezd. Néhány pillanatig úgy legyél
az érzettel, hogy semmilyen szándékod ne legyen vele. És folytasd a napod
tovább.
Ha éppen felbosszant valaki, állj meg pár másodpercre és
figyeld meg az éppen jelenlévő gondolatot. Merevítsd ki egy kicsit és csak nézd
a szavakat. Vagy ismételd el magadban párszor és halld. Most nincs vele
teendőd, nem kell továbbgondolnod vagy megmásítanod. Csak hagyd pár pillanatra.
Ha maradt valamilyen érzet is a testedben miközben
felbosszantottak, akkor most irányítsd rá a teljes figyelmed és legyél vele pár
röpke pillanatra, anélkül, hogy címkéznéd az érzést. Hagyd érződni kicsit.
Figyeld meg, ha a nap folyamán többször megállsz és
megpihensz picit abban, ami épp van – legyen az gondolat vagy érzet – akkor mit
tapasztalsz! Figyeld meg, hogy pusztán azzal, ha hagyod a gondolatoknak és
érzéseknek, hogy legyenek, mennyivel könnyedebb a pillanat! Ha nem minősíted a
gondolatot, ha nem címkézed az érzést, ha nem próbálod megváltoztatni, akkor
lehetőséged van megismerni a gondolat és testérzet valós természetét, ami
mindössze annyi, hogy megjelenik, majd eltűnik.
Lehet, hogy ez kevés az elmédnek. Lehet, hogy ez túl
egyszerűnek tűnik. Lehet, hogy többre, jobbra, komolyabb magyarázatra vagy
hihetőbb történetre vágyik. Ez teljesen rendben van, hiszen azt tanultad meg,
hogy a kevés tudásodat gyarapítani kell, amit bonyolult képletekkel érhetsz el.
Ha így van, vedd észre, hogy ezek is gondolatok. Vedd észre, ha testérzetek is
járnak a gondolatokkal. Nézz és érezz! Hagyd kicsit magad mögött a történetedet
és pihenj meg a jelen pillanat puszta megtapasztalásában.
Ez az elme pihenője. Sokat dolgozik egész nap, jár neki pár
másodperc pihenő.
A pillanat természetes nyugalmában pihenve az elme előtt egy új perspektívák nyílnak. A ’nem kell szenvedni’ perspektívája. A ’rendben vagyok’ perspektívája. A ’dolgok megfelelőek’ perspektívája. És paradox módon ezek az új perspektívák nem a passzivitás, a beletörődés vagy motiválatlanság felé visznek, hanem éppen ellenkezőleg: a szabad, aktív és szeretetteli élet felé. A könnyed, kreatív cselekvés felé.
A pillanat természetes nyugalmában pihenve az elme előtt egy új perspektívák nyílnak. A ’nem kell szenvedni’ perspektívája. A ’rendben vagyok’ perspektívája. A ’dolgok megfelelőek’ perspektívája. És paradox módon ezek az új perspektívák nem a passzivitás, a beletörődés vagy motiválatlanság felé visznek, hanem éppen ellenkezőleg: a szabad, aktív és szeretetteli élet felé. A könnyed, kreatív cselekvés felé.
Hagyd ezeket a gondolatokat és a velük járó érzeteket is,
hogy legyenek. Pihenj meg ebben a jelenlétben kicsit. Vedd észre, hogy ezek is
gondolatok és testérzetek. Hogy felbukkantak és szertefoszlanak. Pihenj ebben a
tapasztalásban pár pillanatot.
3-5 másodperc. Naponta többször. Ahányszor eszedbe jut.
Ennyi.
Ebben a hónapban jelenik meg Scott Kiloby Természetes Nyugalom című könyve, amit a Libri boltjaiban lehet majd kapni. Ebben a könyvben Scott részletesen bemutatja rövid megpihenések jelentőségét, az Élő Önvizsgálatokat, a kapcsolatot a félelmek, a függőségek és az identitások között, illetve rengeteg gyakorlati lehetőséget mutat be, amivel megkönnyítheti az önismereti utunkat.
Itt a blogon megtalálod a Természetes Nyugalommal és az Élő Önvizsgálatokkal kapcsolatos legtöbb információt és programot.
Ebben a hónapban jelenik meg Scott Kiloby Természetes Nyugalom című könyve, amit a Libri boltjaiban lehet majd kapni. Ebben a könyvben Scott részletesen bemutatja rövid megpihenések jelentőségét, az Élő Önvizsgálatokat, a kapcsolatot a félelmek, a függőségek és az identitások között, illetve rengeteg gyakorlati lehetőséget mutat be, amivel megkönnyítheti az önismereti utunkat.
Itt a blogon megtalálod a Természetes Nyugalommal és az Élő Önvizsgálatokkal kapcsolatos legtöbb információt és programot.