Stressz, félelem, szorongás,
pánik. Azt hiszem, ezek a szavak és állapotok mindenki életében előfordultak
már. Kinél gyakrabban, kinél ritkábban, erősebben vagy gyengébben, de
megjelennek. A stresszre, félelemre,
szorongásra vagy pánikra adott reakció három féle lehet: HARC (ellenállás),
MENEKÜLÉS (elkerülés) vagy LEFAGYÁS (blokk).
Ezek a reakciók mélyen belénk
kódolódtak és a természetes
előfordulásukban (pl. megtámad egy kutya) teljesen normális, hiszen ott van konkrét fenyegetés (pl. megharap).
Az elme pillanatok alatt felméri a helyzetet és menekülésre, harcra vagy
lefagyásra utasítja a testet. Nem megyek bele a miértekbe. Ennek megvan a
biológiai, pszichikai, fiziológiai, genetikus stb. oka.
Számunkra a lényeg az, hogy egy
konkrét veszélyhelyzetben ez teljesen rendben van, viszont az a személyes
tapasztalatom, hogy ezeket a
fenyegetésre, veszélyre adott reakciókat olyankor is produkáljuk, amikor nincs
konkrét veszély. (Pl. a főnököm azzal vár reggel, hogy miattam elvesztettük
a cég legjobb ügyfelét, mert nem voltam elég körültekintő. És tegyük fel, hogy
tényleg van benne részem.) Nincs konkrét veszélyhelyzet, mégis a három reakció
egyike indul be. Elkezdek védekezni vagy támadni (harc), megpróbálom
megmagyarázni (menekülés) vagy csak állok ott kukán és egy szó sem jön ki a
számon (lefagyás). Nincs fenyegetés, konkrét veszély, mert a főnök nem fog
megharapni vagy megverni. Persze a gondolataim között lehet olyan, hogy „Ki fog
rúgni.”, „Levon a fizumból.”, „Nem fog előléptetni.” stb., viszont konkrétan,
abban a pillanatban nem vagyok semmilyen veszélynek kitéve. Csak az elmém vetíti ki az előbb felsorolt
gondolatokat, képeket. A reakcióm mégis ugyanaz lesz, mint egy konkrét veszélyhelyzetben.
A miértekbe most sem megyek bele.
Elmondom, miért J
Nagyon úgy néz ki, hogy az elme egy
értelmezőgépezet. Így kondicionálódott. Az elmén keresztül fogjuk fel a
világot, történéseket. Az elmén keresztül értelmezünk. És az elmének szuper
önvédelmi mechanizmusa van. Ahogy értelmezi a világot, úgy talál benne
veszélyes és veszélytelen dolgokat, és amit veszélyesnek ítél, attól próbál
megóvni. Amikor tudatosulunk arra, hogy az elme így működik és éppen semmilyen
konkrét veszélyhelyzet nem áll fenn, akkor tehetjük meg az első lépést azért, hogy ne kelljen a fenyegetettség illúziójában élnünk.
Amíg erre nem vagy tudatos, benne maradsz az automatikus működéseidben.
A tudatosság elsőre itt annyit
jelent, hogy észleled az aktuális
működésed (pl. a főnök szavaitól megrémülsz), és észreveszed, hogy melyik válaszreakció beindult (harc, menekülés,
lefagyás). Aztán tovább mehetsz. Fokozottabb figyelemmel lehetsz az életed
történéseire és az adott reakciókra. Így ismerheted meg az automatikus, tanult
működéseidet. És tapasztalhatod, hogy éppen kellemesen vagy kellemetlenül érzed
magad egy helyzetben.
A következő lépés lehet a változtatás, pontosabban a változás. És nem a helyzetek vagy a
másik megváltoztatása. Ezeket mind megpróbáltam, sikertelenül. Lehet, hogy
neked is van ilyen tapasztalatod J
Én az önvizsgálatok során láttam
rá ezekre az automatikus működésekre. Ezek segítségével tudatosodtam az
azonosulásokra és tapasztaltam meg, hogy nincs
fenyegetés vagy veszély ezekben a helyzetekben. Az elme kreálja ezeket,
hogy megóvjon, mert nem látja, hogy nincs veszély. És nem mondom, hogy egy
konkrét helyzetben haraptasd meg magad vagy állj bele egy pofonba. Mindössze
légy tudatos rá, hogy van- e konkrét veszély vagy nincs.
Ez a módszer hihetetlenül
hatékony. Olyan radikálisan mállasztja darabjaira a stresszt, félelmet,
szorongást, hogy öröm nézni. Én önmagamon pánikrohamokra és szorongásra
alkalmaztam. Kliensekkel hasonlóképp. Hosszú évek óta tartó szorongásos,
fóbiás, pánikos embereknél néhány alkalom és intenzív gyakorlás, használat
után, napok vagy hetek alatt foszlottak semmivé ezek az azonosulások, amit hagyományosan
pánikbetegségnek, depressziónak, fóbiáknak hívnak. A különböző gyógyszeres vagy
pszichikai kezelések során is ’kigyógyulhatsz’ ezekből. Bár, én nem is
gyógyulásnak hívom ezt a folyamatot. Szerintem ezek nem betegségek, csak
elhittük őket betegségnek. Betegségként azonosultak bennünk. Ezek az
azonosulások oszlanak szét az önvizsgálatok során, és a SZORONGÁS többé NEM
MEGTALÁLHATÓ!
Ha úgy érzed, hogy itt az ideje
egy kicsit másképp találkozni a szorongásos vagy bármilyen más történeteddel,
gyere el a legközelebbi, vidéki Élő Önvizsgálatok alapképzésre szeptember 14-15.-n! Bővebben itt!