Vannak dolgok, amit nehéz
szavakkal kifejezni és könnyű félreérteni, félreértelmezni. A ’Nem Tudás’ is
ilyen.
Abban a világban, amiben élünk,
felnőttünk a ’Nem Tudás’ nem elfogadott. Mindent tudnunk kell, sőt jobban kell
tudnunk, mint a Másik. Ez ívódott bele a zsigereinkbe: tudni szükséges, jó
dolog, nem tudni elrejtendő, megváltoztatandó, rossz dolog.
Ezzel együtt, talán észrevettétek
már, hogy minél többet tanultok és tudtok, annál inkább szélesedik a tudnivalók
tárháza és motivál arra, hogy még többet tudjunk. Ahogy nő az ismeretünk, úgy
csökken a relatív tudásunk. És ha csak ezt a tágulást veszed észre, és úgy
érzékeled, hogy egyre többet kell tudnod, az igen frusztráló tud lenni. Csak
épül a tudás, gyűlik az információ, viszont a tudástól várt megértés, béke vagy
boldogság közben gyakran nem élődik meg vagy elillan.
Mintha a tudás, a megértés
megrekedne egy szinten. Ahol megreked, az az
intellektuális szint, ami egyébként nagyon hasznos a praktikus életünkben. Abból a tudásból, amiből az intellektus táplálkozik, nincs rálátás másra, csak az addig információként, tudásként beépült, beégett gondolatokra, érzésekre és cselekedetekre. Sőt, sokszor ezekre sem. A
kiegyensúlyozott, boldog és szeretetteli élethez azonban az intellektuális szint kevés. Ehhez az életminőséghez váltás
szükséges. Valamiféle nézőpontváltás. Mondhatnánk ezt magasabb szintnek vagy
következő lépcsőfoknak, de ez azt a gondolatot szülheti, hogy ez jobb, ez
elérendő, ami továbbra is ott tarthat az intellektuális szinten. Mi viszont
lépnénk, de akkor hova? Hogyan juthatunk túl az gondolatiság szintjén?
Megfigyelheted, hogy amikor
boldog, békés és kiegyensúlyozott vagy, akkor mi is történik pontosan. Mi jár
olyankor a fejedben, milyen érzéseid vannak és mennyire igazodik az
elképzelésed az aktuális élethelyzetedhez.
A megfigyelés, a gondolatok és érzések észrevétele, a lelassult,
csendes levés segít abban, hogy az említett váltás megtörténhessen. A kíváncsiság az újra, és az eddig megszerzett tudás félretevése nyitja ki a kaput a ’Nem Tudás’ világába. Félreteszem azért, hogy más is beleférjen a perspektívába.
Ez nem azt jelenti, hogy
elfelejtünk mindent és majd csak bámulunk ki a fejünkből, nem reagálva az élet
történéseire. Csak az előítéleteink, berögzült gondolati és cselekvés sémáink
válnak átláthatóvá, szétoszlatva ezzel ezek megkérdőjelezhetetlen igazságát.
Például 'tudom', hogy a szomszédom
kárörvendő és rosszindulatú. Ez intellektuális szinten zavaró, feszültséget
kelt bennem. Ez az ítélet azért jelenik meg bennem, mert megtanultam, hogy
milyen a kárörvendő és rosszindulatú viselkedés, és szegény szomszédom valamennyire
megfelel ennek. Persze azt, hogy mi zajlik a szomszédomban, azt valójában nem
tudom, csak elképzelésem, történetem van róla. A történetem meg igazából bennem
zajlik, semmi közvetlen köze nincs a szomszédhoz. A szomszédomról szóló történet
a fejemben megkérdőjelezetlen és igaznak hiszem. Ez a Tudom. Tudom, hogy ő
milyen, mit gondol és mit, miért tesz. Hahaha…és ezt tényleg elhiszem?!
Az elme, legalábbis ez az ’Én
Tudom’ része, elhiszi. Mi több, Szent meggyőződése, hogy az, ami gondolatban megjelenik
benne, az igaz! És még az 'érzései' is megtámogatják a sztoriját. Ebben él, és ragaszkodik az igazához. Nagyjából úgy, mintha az
élete függne ettől. (megjegyze, az elme számárá az igazánák, az illuzórikus valóságának elvesztése egyenlő a halállal.) Pedig valójában ez a ’tudás’ vágja el a másik embertől és
saját magától is. Ez tartja feszültségben és ettől szenved. Pont azt nem éri
el, amit szeretne. Mert szeretné jól érezni magát, szeretne szeretni, kiegyensúlyozottnak,
békésnek lenni.
A ’Nem Tudom’ mérhetetlen szabadságot ad. De szükséges hozzá az,
hogy lásd: az ’Én Tudom’-mal csak a mókuskerékben hajtasz. Kell hozzá ez a
tapasztalat. Amikor ezt meglátod, jöhet a munka. Mert nem adják ingyen a ’Nem
Tudom’ szabadságát. Sokáig járjuk az ’Én Tudom’ útját, mélyen átitatódunk a
hiedelmekkel, amik ezen az úton ránk ragadnak. Sokáig tanuljuk azt, hogy ez Én
vagyok! És ezt nem is lehet elfelejteni. Nem is kell elfelejteni. A ’Nem Tudom’
teljesen békés az ’ÉN Tudom’-mal. Az ’Én Tudom’ viszont egyáltalán nincs
kibékülve a ’Nem Tudom’-mal.
A ’Nem Tudom’-ba minden belefér.
Belefér a szomszéd bármely megnyilvánulása. A ’Nem Tudom’ békében van a
szomszéddal, bármilyen legyen is ő. Nem akarja megváltoztatni. És ez nem azt
jelenti, hogyha a kedves szomszéd rendszeresen éjjel kettőkor bömbölteti a
hifit, akkor nem kérem meg, hogy halkítsa le, vagy nem keresek valamilyen módot
arra, hogy ez megváltozzon. A ’Nem Tudom’ nem fojtja el az érzéseit és nem
temeti el a gondolatait. Mindössze feszültség nélkül létezik és teszi azt,
amit. Megteszi, amit lehet. És ha feszültség keletkezik, akkor érzékelhető,
hogy átcsúsztam az ’Én Tudom’-ba. Pont a feszültség a jelzőberendezés.
Én az önvizsgálatokban találtam
meg az utat, ami elvezet ide. Már nem keresem. Itt van. Már sokszor nem tudom.
Nem kell tudnom. A dolgok maguktól alakulnak. Én meg alakulok velük.
Ha már annyit 'tudsz', hogy szeretnél kicsit 'nem tudni', akkor nézz körül az önvizsgálatok világában!
Várlak szeretettel itt a blogon, a Facebook Önvizsgálatok oldalon és a zárt csoportban, illetve az alábbi programok bármelyikén!
BYRON KATIE - Munka Alapképzési Csomag ONLINE (2014. január 14.-i kezdéssel)
Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok, Tréningek
Ha már annyit 'tudsz', hogy szeretnél kicsit 'nem tudni', akkor nézz körül az önvizsgálatok világában!
Várlak szeretettel itt a blogon, a Facebook Önvizsgálatok oldalon és a zárt csoportban, illetve az alábbi programok bármelyikén!
BYRON KATIE - Munka Alapképzési Csomag ONLINE (2014. január 14.-i kezdéssel)
Aktuális ÖnMunka Tanfolyamok, Tréningek