A MEGISMERÉS ÁTTETSZŐVÉ TESZI A FÉLELMEKET - RÁDIÓINTERJÚ A SZORONGÁSRÓL ÉS PÁNIKRÓL

A múlt hónap végén megkeresett a helyi rádióadó egyik műsorvezetője, Rácz Cili azzal, hogy lenne-e kedvem beszélni a szorongásról és pánikról egy reggeli műsorban. Mivel még soha sem volt velem élő rádióinterjú, és kihívásnak tűnt, belementem. Jó próbája egy ilyen alkalom a félelmek vagy a stressz megtapasztalásának, az önvizsgálatok gyakorlati hasznosításának.

Volt bennem némi izgalom, feszültség a műsor kezdete előtt, így alkalmam nyílt megfigyelni az ezzel kapcsolatos gondolatokat és testi érzeteket. Egy rövid önvizsgálat után megérkeztem a jelen pillanatba – miközben már 10 perce a stúdióban ültem – és elkezdődött a beszélgetés.

Első körben a félelem és feszültség kapcsolatáról, a pozitív és negatív stresszről beszéltünk. Arról, hogy szorongás esetén az ismeretlentől félünk, nem tudjuk mi lesz velünk, illetve felületes, számunkra negatív elképzeléseink vannak a jövőről. Szó volt róla, hogy fontos megkülönböztetni az indokolt és indokolatlan félelmet, mert az indokolt félelem, a racionális megfontolás – amíg nem válik fóbiává – hasznos nekünk.

Cili nagyon jól kérdezett, valódi figyelemmel volt jelen. Hálás köszönet érte, nagyon megkönnyítette a dolgom!

Beszéltem a saját élményeimről, a tünetekről, a pánikrohamokról. Megemlítettem az elme azon funkcióját, hogy meg akarja találni a tünetek okát, meg akarja ismerni a racionális magyarázatot. Pánikbetegség esetén gyakran előfordul, hogy az orvosi vizsgálatok nem mutatnak semmilyen szervi elváltozást, ami még félelmetesebbé teheti a tüneteket, rohamokat. Megesik, hogy ilyenkor a testünk és gondolataink feletti irányításunk elvesztésével szembesülünk, és kiszolgáltatottság érzésünk támad.

Szó esett még a legfőbb kiváltó okokról és arról, hogyan közelítsük meg a pánik helyzeteket, hogy mi történik ilyenkor pontosan, hogy mit lehet tenni. Megemlítettük a környezet támogató hozzáállásának fontosságát, az önsegítés jelentőségét, az önvizsgálat szerepét és természetesen a számomra kiutat jelentő módszereket: Byron Katie Munka önvizsgálatát és Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait.

Végül megegyeztünk abban, hogy a félelemtől, a félelmetes dolgoktól nem félni kell, hanem megismerni. Mert megismerve a félelem feloldódik, áttetszővé válik.

Az alábbi linkre kattintva meghallgathatod a riportot (a megnyíló oldalon a DOWNLOAD/LETÖLTÉS feliratra kattintva hallgatható):
Rádióinterjú a szorongásról és pánikról

MIHEZ KEZDHETÜNK A FÉLELMEINKKEL

Sokszor írtam már arról, hogy az állapotok, mint a félelem, szorongás, pánik vagy akár a pozitív előjelű elégedettség, boldogság, siker mind ugyanúgy működnek. Ugyanazokból a részekből állnak, csak a minősítésünk más róluk.

Nem szoktuk a pozitív azonosulásokkal kezdeni az önvizsgálati munkát, mert ha ezen a téren tapasztalatlanok vagyunk és ha az eddig elérendőnek és megtartandónak tanult pozitív azonosulások szétesnek, akkor a negatív oldal még erőteljesebbnek hathat, így eltántoríthat a mélyebb megismeréstől. Maradjunk ezért a negatívaknál, kezdjünk negatív azonosulásokkal, ebben a bejegyzésben a félelemmel. Minden, a félelem is két részből áll: gondolatból és érzésből. Sosem fogod a félelmet, mint kézzelfogható valamit megtalálni a keresés, az önvizsgálat során.

Találsz majd gondolatokat, azaz szavakat, mondatokat, amiket belső hangokként hallhatsz vagy akár láthatod is a szavakat (pl. félek a vizsgától, rettegek a metrón vagy tömegben), és találsz majd mentális képeket, amik többnyire halvány képek, elképzelések csupán (pl. egy kép arról, hogy állsz a vizsgabizottság előtt és nem jön ki hang a torkodon vagy látod magad a metróban, ahogy elájulsz).

Mindig van mentális kép a tudatodban ez nagyon fontos (nem mindig képszerű, látható formában, inkább elképzelésként jelenik meg), hiszen hogyan is találnál haza, ha nem lenne semmilyen képed, elképzelésed a hazaútról, a házatokról. Van mentális képed, elképzelésed a családod tagjairól és mindenről, ami körbevesz, enélkül nem ismernéd fel őket és nem tudnál eligazodni a hétköznapi életedben sem. Csukott szemmel is tudod hogyan néznek ki a családtagjaid, lakásod, kocsid, vagy bármi, amit már valaha láttál. Van mentális képed a metróról és a vizsgahelyzetről is, csak ezek mind halovány, az elméden átsuhanó képek, amiknek nem feltétlenül vagy tudatában. Ezek a képek és szavak a gondolatok, a félelem összetevőinek egyik csoportja.

A másik csoport az érzések, pontosítva a testedben megjelenő érzetek, mint melegség, borzongás, remegés, szívdobogás, szédülés, nyomás, szúrás. Ezek az érzetek együtt jelennek meg a félelem-gondolatokkal és ezek a testérzetek teszik olyan valóságossá a félelmet. Attól valóságos érzelem a félelem, hogy egy helyzetben egyszerre jelenik/jelennek meg a félelemre mutató gondolat/ok és a félelmet erősítő érzet/ek. Gyakran nevezzük ezeket testérzeteket energiáknak is.

Eleinte nehezebb lehet meglátni, hogy valóban csak ezekből áll a félelem. Olyannyira megszoktuk félelemnek ezt az állapotot, hogy megkérdőjelezetlenül hisszük: ez a félelem. De vajon van-e a tapasztalásunkban egy egzakt dolog, ami a félelem? Amikor félünk azok a gondolatok és érzések, amik a félelmet jelzik a számunkra egyszerre és intenzíven vannak jelen. A félelem teljesen valóságosnak tűnik.
Induljunk ki abból, hogy ez jó alaposan beivódott a tudatunkba. Igen, mondjuk, a félelem létezik és szörnyűséges. Oké, ha próbáltad már a félelmeidet megszüntetni, eltávolítani, átváltoztatni, elkerülni, akkor lehet róla tapasztalatod, hogy ez ideig óráig sikerülhet, de váratlanul vagy előre látva újra és újra feltűnik. Akkor mégis mi a csudát kezdjünk a félelmekkel?

Mindennel, amit valamilyen szempontból rossznak, kerülendőnek, félelmetesnek tanultunk és tapasztaltunk meg az eddigi életünkben, ellenállásban vagyunk. Ha például otthon vagy és nem tudsz elindulni a vizsgára azért, hogy ne kelljen átélni a megkukulás előrevetített állapotát, mindössze annyi történik, hogy ellenállsz a jelen megtapasztalásodnak. A jelen megtapasztalásod itt lehet a mentális kép, amin magad látod szótlanul, megszégyenülve és lehet ezzel együtt egy gombóc érzet a torkodban és gyengeség érzet a lábadban. Azzal, hogy ezekkel a gondolatokkal és érzetekkel ellenállásban vagy, alakul ki és tartódik fenn a feszültség, a félelem. (Nem fura, hogy egy-egy mentális képnek és testi érzetnek való ellenállás idézi elő ezt az állapotot?)

Figyeld meg, ha elkezded kicsit lelassítani és csendesíteni ezt az állapotot, hogy könnyebben észrevehesd a részleteket, a félelmet összetevő gondolatokat és energiákat, megtapasztalhatod, hogy milyen aprócska dolgok összességétől féltél. Észreveheted, hogy pl. a 'Szorongok a tömegben' mondat az egyik összetevő, amitől félsz. Hogy ezzel együtt megjelenik pl. a szédülés, légszomj vagy remegés érzet. Ugye önmagában a szédülésérzettől nem szoktunk félni, sőt gyerekként még szerettük is előidézni a pörgéssel. Amint elkezdjük részeiben látni és érezni a félelmünket alkotó dolgokat, és kitisztul, hogy ezektől nem kell félnünk, a félelem eloszlik.

Persze pusztán intellektussal, gondolkodással ezt nem fogod így megélni. Ehhez teljesen jelenlévő, tudatos tapasztalás szükséges. Nem lehet kihagyni a félelmetesnek tűnő érzeteket sem. Nem lehet kihagyni az erős szívverést, mellkasi szorítást, a torokgombócot, a légszomjat, semmilyen fura érzetet, mert ez mind része a félelem-történetednek. És amíg a legkisebb részlet félelmetes, addig a félelem, a szorongás vagy pánik nem szűnik vagy vissza-visszatér. Mert összetartja még pár részlet.

Ezért lehet hosszú ez a munka. Lehet, hogy száz önvizsgálatot és több száz éber jelenlét meditációt is megcsinálsz mire szétesik a félelem-történet.

Nálam így történt. Rengeteg jelenlét gyakorlás és önvizsgálat után tisztult ki az elmém számára a kép. Megértettem és megéltem, hogy semmilyen mentális kép, semmilyen szó vagy mondat, semmilyen testi érzet nem félelmetes, önmagában nem fenyegeti az életem vagy a testi-lelki épségem. Mindössze annyi történik, hogy ezek a gondolatok és testi érzetek egyszerre vannak jelen a megtapasztalásomban, és amíg nem látom tisztán, hogy ezekben semmi fenyegető vagy veszélyes nincs, addig félelemben élek. Amikorra átlátok a félelem-történeten, feloszlik a félelem és többé nem is áll össze.

Függetlenül attól, hogy még előfordulnak az életemben olyan gondolatok, hogy ’Félek, hogy beteg leszek’ vagy ’Ha egyedül utazom pánikrohamom lehet’ és megjelennek torokszorító vagy heves szívverés érzetek a testemben, már nem indul be a félelem program, nem pánikolok, mert megismertem a mechanizmust. A gondolat nem indítja be az érzést, ha pedig mégis, akkor tudatában vagyok a folyamatnak. Tisztán látom, hogy mi zajlik bennem és nem menekülök el az érzéstől. Nem akarom megszüntetni a torokszorítást vagy mellkasi nyomást, hanem hagyom érződni önmagában. A további gondolatok nélkül ugyanis szépen lassan vagy éppen gyorsan feloszlik. Mára megszűnt az ellenállásom a félelem összetevőivel szemben, így szabadon lehetek tudatában a felmerülő gondolatoknak és érezhetem a testi érzeteket, energiákat.

Nincs ebben semmi varázslat, nem is bonyolult. Mindössze a módszer (Szorongás Önvizsgálat) és gyakorlás, tapasztalás szükséges hozzá. Bárki képes megtanulni és használni ezt.

Ha szeretnél végre egy valóban hasznos, bármikor bevethető gyakorlati módszert a félelmeid, pánik vagy szorongás kezelésére, jelentkezz be hozzám egy ingyenes konzultációra, amin megbeszéljük, hogy merre és hogyan indulhatsz el. A misi.pakolicz@gmail.com címen tudsz bejelentkezni időpont egyeztetésre!

LÉGZÉS ÉS PÁNIK

A légzés jelentősége a szorongás, a pánik tünetek kialakulásában, felerősödésében, és nem utolsó sorban a feloldódásban.

Az utóbbi időben kicsit elmélyedtem a légzés minőségének, és annak rövid és hosszabb távú hatásainak megismerésében.

Régebben is foglalkoztatott a légzés, tanultam és használtam különféle légzőgyakorlatokat, speciális légzésen alapuló meditációkat is kipróbáltam.

Mostanában olvastam Szendi Gábor egyik könyvét, amiben részletesebben írt az légzés jelentőségéről a szorongással kapcsolatban, illetve olvastam és előadásokat hallgattam a Buteyko módszerről Varga-Szilágyi Gyulától és Robert Litmantól.

Mindezek mellett a gyakorlati tapasztalások erősítettek meg abban, hogy erről írjak is, sőt alkalmazzam a mindennapjaimban, az egyéni üléseken és csoportos találkozókon.
Ha józan ésszel belegondolunk, a levegő az egyik legfontosabb összetevője az életnek, a fizikai létünk alapja. Levegő nélkül az átlagember mindössze 3-4 percig marad életben. Víz nélkül 3-4 napot, szilárd táplálék nélkül 3-4 hónapot is elélünk.

Nem mindegy viszont, hogy milyen ez a levegő. És csak az egyik szegmens a levegő minősége, az, hogy tiszta vagy szennyezett. A másik – még ennél is fontosabb – lényeges rész a levegőben lévő gázok (elsősorban az oxigén és széndioxid) egymáshoz viszonyított aránya. Kutatások bizonyítják, hogy a belélegzett levegő széndioxid-oxigén egyensúlyának óriási jelentősége van a sejtek életében, hatást gyakorolva azok működésére.

Legtöbbünk abban a hitben él, hogy az oxigénre (O2) van szükségünk, a széndioxid (CO2) pedig mérgező gáz. Az az igazság, hogy az O2 önmagában szintén mérgező, ezért tiszta oxigént csak orvosi rendelvényre és felügyelet mellett, rövid ideig adnak.
Megpróbálom a lehető legközérthetőbben leírni a lényeget. Az O2 a tüdőn keresztül a vérbe jut és a vörösvértestekhez tapadva kerül a szervezetünk összes sejtjéhez. A CO2 – ami a sejtanyagcsere következtében termelődik, és a vér szállítja – viszont nem csak egy melléktermék, amitől teljes mértékben meg kell szabadulnunk, fontos szerepe van: szabályozza az O2 leválását a vörösvértestekről! Ha relatív kevés a CO2, akkor az O2 nem válik el a vörösvértesttől, és így az O2-t táplálékként használó sejtek ’éheznek’. Ezt az állapotot a központi idegrendszer úgy próbálja kompenzálni, hogy szűkíti az ereket, gyorsítja a vérkeringést, további levegővételre ösztönzi a tüdőt, amivel növeli az O2-t a vérben. Ez a folyamat viszont átmenetileg ’ront’ a helyzeten, hiszen a CO2-O2 egyensúlya továbbra sem jön létre.

Tehát az O2 – CO2-höz viszonyított – túlzott mennyisége, a megfelelő receptorokon keresztül, jelez a központi idegrendszernek, hogy nincs meg a megfelelő egyensúly, amire az agy kiadja a parancsot, hogy 'ereket összehúzni' (próbálva ezzel csökkenteni az O2 sejtekbe jutó mennyiségét). Az agy bizonyos területein jelentkező érösszehúzódások viszont olyan tünetekkel járhatnak, mint például szédülés, légszomj, beszéd nehézség, fokozott verejtékezés, heves szívverés, remegés, gyengeségérzet stb., melyek a pánik és szorongásrohamok tipikus jelei.

Összegezve: párhuzamosan és egymást erősítve a nem megfelelő légzés és a félelmet keltő gondolatok hatására felborul a CO2-O2 egyensúly, ami fokozza a légzést és előidézi az említett tüneteket. A tünetek hatására újabb feszültséggel teli gondolatok jelennek meg, és fokozódik a légzés. Ez az ’ördögi kör’ akár ájuláshoz is vezethet, amivel – hála a természet vagy a szervezetünk intelligenciájának – a szervezet nyugalmi állapotba kerül és normalizálódik a gázcsere, és ezzel együtt a CO2-O2 egyensúly.
Jó hír, hogy nem szükséges megvárnunk az ájulást, és szenvedni ezektől a tünetektől és gondolatoktól. A helyes, tudatos légzés elsajátításával, illetve a gondolataink és érzéseink alaposabb megismerésével helyreállhat a természetes testi-lelki egyensúly.

Fontos megemlíteni még – a szorongástól és pániktól függetlenül – hogy mi okozza és mi jelzi számunkra a légzőgázok egyensúlyának felborulását. Összefoglaló néven rejtett hiperventillációnak (túllégzésnek) hívjuk azokat az okokat és jeleket, amik ezt a felbomlott egyensúlyt megmutatják. Ilyenek a szájlégzés, a gyakori sóhajtás és ásítás, a (gyors és sok) beszéd, a levegőért kapkodás. Ezek a jelek arra utalnak, hogy túl sok O2 jut a szervezetbe, ami az egyensúlyt felborítva nem csak a szorongás és pánik tüneteit, hanem más betegségeket is előidézhet. Csak néhányat említve, ilyen az asztma, allergia, cukorbetegség, a sav-bázis egyensúly felborulása.

A túllégzés okai:

• stressz (természetes stresszhelyzetben elhasználjuk a többlet O2-t mozgással, pl. menekülés)
• kemikáliák (fokozott anyagcserével ürülnek)
• helytelen táplálkozás (mikor, mennyit, hogyan)
• mozgásszegény életmód (ilyenkor a szervezet kevesebb CO2-t termel)
• mélylégzés téveszméje (felborítja a CO2-O2 egyensúlyt)
• túlfűtött lakás (intenzív, hűtő légzés)
• túl sok alvás, vízszintes helyzet (lassítja sejtanyagcserét, kevesebb a CO2)
• légszennyezettség (fokozza a légzést, ami még károsabb, mint maga a szennyezett levegő)
• gyógyszerek (pl. a hörgőtágítók lehetővé teszik ugyan a levegő nagyobb mennyiségű bejutását, de ezzel túl sok O2 jut a szervezetbe, ami asztma egyik kiváltó oka. Érdekesség, hogy az asztma megóv a túllégzéstől.)

A CO2 szükséges még a simaizmok lazításához (ezek akaratunktól függetlenül dolgoznak, ilyenek pl. az ereket összehúzó izmok, a bélrendszer, a tüdő, részben a szív izmai), a megfelelő sav-bázis egyensúlyhoz és a szervezetünk által termelt, gyulladáscsökkentő szteroidhoz.

Ezekből is látszik, hogy a CO2-nek igen fontos szerepe van a szervezet belső egyensúlyának fenntartásában.

Ebből fakadóan, első lépésként – általában is, és a szorongásos állapotoknál kifejezetten – érdemes a légzést korrigálni.

Megosztok egy egyszerű, kétperces légző gyakorlatot, ami normalizálja az O2-CO2 egyensúlyt a vérben, ezzel ellazítva az ereket, és csillapítva az ebből adódó tüneteket. Javaslom napi használatra, mert segít a tudatosság, a jelenlét, a figyelem fejlesztésében, és oldja a feszültséget. Érdemes az önvizsgálatok előtt és közben is alkalmazni.

Fontos, hogy ebben a gyakorlatban a be- és kilégzés orron keresztül történjen!

A gyakorlathoz helyezkedj el kényelmesen, lehet ülve vagy állva végezni, csak a törzs, a gerinc legyen egyenes tartásban, hogy a hasi légzés könnyen megtörténhessen.

1. Belégzés 2 másodpercig
2. Kilégzés 3 másodpercig
3. Kilégzés után szünet 1 másodpercig
4. Belégzés 2 másodpercig
5. Kilégzés 3 másodpercig
6. Kilégzés után szünet 2 másodpercig
7. Innen folytatva a belégzés és kilégzés végig marad 2, illetve 3 másodperc. A kilégzés utáni szünet pedig 1-1 másodperccel nő, egészen 6 másodpercig, majd 1-1 másodperccel csökken vissza.

Fontos, hogy a be- és kilégzés a lehető legenyhébb (hangtalan) légáramlattal járjon. A gyakorlat hasi légzést igényel, amit – ha valaki ezt nem ismeri – úgy érünk el, hogy a légzés közben a has emelkedik és süllyed. Ezt úgy ellenőrizhetjük le, hogy az egyik tenyerünket a mellkasra, a másikat a hasra helyezzük, és ha a hason lévő kéz emelkedik és süllyed, akkor hasi légzést végzünk. Ez nem egy intenzív légzőgyakorlat, inkább könnyed lélegzés. A gyakorlat többször is megismételhető, és/vagy a be- és kilégzés üteme hosszabban is tartható. Ez a légzés némi gyakorlással automatikussá válhat.

A feszültség és a félelmek másik összetevői és fenntartói a stresszes gondolatok. Egy-egy ’Mi lesz, ha rosszul alakulnak a dolgok!?’ gondolat kiválthat átmeneti légzési rendellenességet (visszatartott lélegzet vagy hiperventilláció, túllégzés) és ennek következményeként – ahogy ezt korábban írtam is – szorongásos tüneteket. A feszültséget keltő gondolatok felülvizsgálata, igazsága, a testi érzetekkel való kapcsolata az önvizsgálatok megismerésével és rendszeres végzésével tárulhat fel előttünk.

A pánikkal és szorongással kapcsolatos gondolat-érzés csomagjaink megismerésére, a félelmek feloldására hatékony mód a Szorongás Önvizsgálat! Erről bővebben itt a blogon olvashatsz!

Jó gyakorlást és közérzetet kívánok!

A Szorongás Önvizsgálatot elsajátíthatod egyéni konzultáció keretein belül, illetve csoportos kurzusokon. Az aktuális csoport tanfolyam részleteit itt találod: PÁNIK PROGRAM 8 hetes kurzus

Ha részletesebben érdekel a Buteyko módszer, nézd meg az alábbi videókat:

Varga-Szilágyi Gyula a Buteyko módszerről

Robert Litman - A légzés és a szorongás közötti összefüggések (angol nyelvű)