Gyakran kapom a kérdést, hogy mit kezdjünk az intenzív, változni nem
nagyon akaró, kellemetlen vagy kifejezetten rossz érzésekkel.
Az önvizsgálatok alatt többnyire
eljutunk odáig, hogy rálátunk például a tehetetlenség, kilátástalanság vagy a
magányosság érzésének okaira. Meglátjuk és meg is értjük hogyan kapcsol be ez
az érzés. Néha tudunk vele lenni vagy egyszerűen csak szertefoszlik. Mégis
előfordul, hogy olyan elemi erővel tör ránk az érzés, hogy azt
gondoljuk-érezzük: Nem tudok mit kezdeni
ezzel az érzéssel!
Többféleképpen is
megközelíthetünk egy ilyen helyzetet. Az egyik lehetőség – nem feltétlenül a
legkönnyebb – az, hogy az érzést
közvetlenül tapasztaljuk meg. Persze, kinek mit jelent a megtapasztalás :-)
Megpróbálom úgy szavakba önteni ezt, hogy befogadható és megérthető legyen.
Először is, a közvetlen megtapasztalás alatt azt
értjük, hogy az adott érzést, érzelmet önmagában, gondolatok (szavak és képek)
nélkül, mint testi érzetet, pozitív és negatív címkék nélküli energiát
tapasztaljuk meg. Amikor ez megtörténik, a címkék, értelmezések lehullanak és
marad az energia, úgy ahogy van, feszültség nélkül.
Vegyük a fent említett
tehetetlenséget vagy bármilyen, épp aktuális érzést, érzelmet. Ez a tapasztalás
akkor a legerőteljesebb, ha akkor csinálod, amikor az érzés éppen elborít. Jól
jöhet ilyenkor – főként eleinte – egy képzett facilitátor is!
Szóval, itt van veled az érzés.
Tombol, mint egy vihar. Amit ilyenkor –
teljesen tudattalanul – csinálunk az az, hogy automatikusan elhisszük az
érzéssel együtt felbukkanó gondolatokat. Például a tehetetlenség érzéséhez
kapcsolódó ’ha a gyerekem nem tanul,
akkor nem viszi semmire az életben’. Vagy amikor azt érzem, hogy
elkeseredek, mert ’az apám nem veszi
észre, hogy folyton megbánt’, vagy a félelem érzéshez tapad a ’meg fogok bukni a vizsgán’ gondolata. Lehetek
a másikkal kedvesen kérő vagy határozottan utasító, esetleg mérgesen kiabáló, a
helyzet látszólag mit sem változik. Rajtam meg egyre jobban eluralkodik az
említett példák tehetetlenség, elkeseredés vagy félelem érzése.
Mindössze annyi történik, hogy a sok gondolat és az érzés közepette
valahol elveszek, összezavarodok. Az egész azért tud így lenni, mert nem
vagyok tudatában, hogy mi is történik. Azt
hiszem, hogy az elmémben sorakozó gondolatok és a testemben lévő érzések én
vagyok, és ez a valóság.
Most akár el is kívánhatsz engem
a jó fenébe, mert hogyan is írhatok neked olyat, hogy amit megélsz az nem te
vagy, az nem a valóság!
Teljesen érthető ez számomra. Én
is ezt gondoltam, amikor először találkoztam ezzel. Ezért is fontos tisztázni, hogy mit értek az alatt,
hogy a gondolatok és érzések nem te vagy és hogy nem valósak.
Az érzés, érzelem a
következőkből tevődik össze:
- A tehetetlenség és bármilyen más érzés csak úgy
létezik, hogy:
Van hozzá egy leírt szavunk: pl. TEHETETLENSÉG. Az érzéshez hozzákapcsolódott a szó. - Az érzéshez hozzákapcsolódtak képek: pl. a szülő, testvér - vagy saját magam - egy helyzetben hogyan néz ki, milyen a testtartása, arckifejezése.
- És az adott helyzetekben megjelenő testi érzet is hozzákapcsolódott. Pl. kimegy a kézből-lábból az erő vagy gombócérzet keletkezik a torokban.
- Végül megtanultuk, hogy ez mit jelent: pl. akkor vagyok tehetetlen, amikor bármit is csinálok, a helyzet, dolog, személy mégsem változik. Megtanultuk az értelmezést. Ezt halhattuk, láttuk a szülőktől, nagyszülőktől, testvérektől, óvónénitől stb., és így értelmeződött bennünk.
Ez a megközelítés fura lehet, ha
először találkozol vele ebben a formában. Az
önvizsgálatok során a fenti megközelítést sajátíthatod el. És a
megközelítés erre a tapasztalásra egy nagyon gyenge szavacska J
Amikor elönt az érzés, egyszerűen csak csukd be a szemed és ülj bele a
kellős közepébe. A figyelmedet irányítsd a megjelent testi érzetre. Az
adott érzelemhez, érzéshez többféle testi érzet is tapadhat, kapcsolódhat.
Lehet, hogy a gyomrodban érzel feszültséget, lehet, hogy a mellkasodra
nehezedik valami vagy a torokban érzel gombócot. És lehet, hogy figyelsz befelé
és épp semmit sem érzel. Ilyenkor az
elme képes olyan zakatolásba kezdeni, hogy a gondolatoktól nem tapasztalsz
testi érzetet. Ez teljesen normális én-védelmi mechanizmus. A testi érzet
mindig ott van, csak éppen nem érzékeled. Ha nem lenne, akkor nem tudnád
rosszul vagy feszültnek érezni magad.
A facilitátor pont ebben tud segíteni neked. Ott tart az érzelemben, felhívja figyelmed a felbukkanó szavakra,
képekre és segít megtalálni és visszakerülni a testi érzethez. Ilyenkor ő a
tudatosságod. És ahogy haladsz önvizsgálatokban, megtapasztalhatod azt, hogy te, önállóan is képes vagy tudatában lenni
a gondolatoknak és érzéseknek. Megtanulod ezt a fajta nézést és jelenlétet.
Tehát ülsz az érzelmi vihar
kellős közepében. Hogyan? Úgy, hogy tudatában
vagy a gondolatoknak (mint pl. tehetetlen vagyok, a gyerek nem tanul, hiába
beszélek neki stb.) és figyelmedet a
testedbe irányítod, megfigyeled, mit érzel. Ha olyanok jönnek, hogy dühöt
vagy elkeseredést érzel, akkor tudatosítsd, hogy ezek is érzelmeket kifejező
szavak, gondolatok. Nem ilyeneket keresünk, hanem testi érzeteket! Csak legyél
tudatában a szavaknak. Felbukkanhatnak képek is az elmédben, mint pl.: a gyerek
a gép előtt játszik. Ezeknek is legyél tudatában és figyelj befelé, a testi
érzetre.
Amikor megvan az érzet (gombóc, nyomás, feszítés vagy bármi más), csak legyél vele. Merülj el benne, érezd,
figyelgesd, tapasztald. Ha észreveszed, hogy újra gondolatokkal
foglalkozol, csak legyél ennek tudatában és irányítsd vissza a figyelmed az
érzetre. Ezt folytathatod egészen addig, míg csak az érzet marad, feszültség
nélkül.
Erőteljes, sokáig elfojtott
érzelmek kerülhetnek felszínre az önvizsgálat, az érzet tapasztalása közepette.
Lehet, hogy ez a testi érzet félelmetesnek, fenyegetőnek tűnik a
számodra. Ilyen esetekben szintén nagy segítség a facilitátor, aki
megfelelően képzett abban, hogy addig vigyen a tapasztalásban, amíg ez a
fenyegetés szertefoszlik.
Fontos hangsúlyoznom, hogy az esetek többségében, eleinte a képzett
facilitátor támogatása, tapasztalata elősegíti a folyamatot! Ez megkönnyíti
az elindulást és elkerülhetővé teszi a téves következtetések levonását, és az
ebből adódó nagyobb, hosszabb ideig tartó feszültséget.
A testi érzet önmagában való,
gondolatok és érzések nélküli, tapasztalása egészen új perspektívába helyezi az
életet. Az érzések és gondolatok szabad áramlása felszabadítóan hat az egész
életünk megtapasztalására. A
feszültséget keltő gondolatoknak és kellemetlen érzéseknek való ellenállás
megszűnésével kinyílik a kapu valódi önmagad megtapasztalására.
Ha nem csak kukucskálni akarsz ezen a kapun túlra, hanem át is mennél rajta, hogy körülnézz ott is, gyere el az év utolsó alaptanfolyamaira!
BYRON KATIE Munka Önvizsgálat október 26.-n és SCOTT KILOBY Élő Önvizsgálatok november 2-3.-n.
Részletek az alábbi linkre kattintva:
http://onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html
Ha nem csak kukucskálni akarsz ezen a kapun túlra, hanem át is mennél rajta, hogy körülnézz ott is, gyere el az év utolsó alaptanfolyamaira!
BYRON KATIE Munka Önvizsgálat október 26.-n és SCOTT KILOBY Élő Önvizsgálatok november 2-3.-n.
Részletek az alábbi linkre kattintva:
http://onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html