ALAPELVEK III. RÉSZ

KÖZELÍTSÜNK MEGÉRTÉSSEL A GONDOLATAINKHOZ

„Egy gondolat mindaddig ártalmatlan, amíg nem hiszünk neki.” BK

Tehát nem a gondolat okozza a szenvedésünket és negatív érzelmeinket, hanem az, hogy elhisszük őket!?

Ez elég furán hangozhat! Próbáld ki a következő gyakorlatot (szánj rá pár nyugodt, csendes percet):

Csukd be a szemed....Figyeld meg a gondolatokat....Csípd el az egyiket.....Aztán engedd, hadd menjen.....Figyeld meg a következőt, ami jön.....Te gondolod őket?....Vagy csak úgy jönnek?

Nekem még soha nem sikerült egy konkrét gondolatot gondolni. Egyszerűen felbukkannak valahonnan. Ezt a 'helyet' nevezi Byron Katie Egy Elmének. Azt vettem észre, hogy mindössze annyi történik, hogy ezeket a felbukkanó gondolatokat fűzzük egymás után, így szőve a személyes drámáinkat.

Az, hogy nem én gondolok, eleinte kifejezetten rémisztőnek tűnt. Elvesztettem tőle azt a valakit, akit önmagamnak hittem. Azt, aki azt hitte, hogy ő ilyen meg olyan és ezért meg azért tesz ezt meg azt. (És csak helyettesítsd be konkrét tulajdonságokkal, magyarázatokkal és cselekedetekkel az előbbi mondatot.) Igazából csak az önmagamról szóló illúziókat veszítettem, veszítem el.

Szóval, fura volt ránézni magamra úgy, hogy nem én gondolok. Aztán, ahogy sorra vettem a stresszes gondolatokat, egyre inkább beigazolódott számomra, hogy ez a valóság. Nem mi gondolunk!

Azóta sok szenvedést okozó, elhitt gondolatot találtam. Megkérdőjeleztem őket és a stressz, a fájdalom, a szenvedés eltűnt. És amikor újra átélek valamilyen negatív érzelmet, azt már örömmel, kíváncsian tudom fogadni, hiszen csak megmutatja, hogy van még elhitt gondolatom.

„Nem gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodás minden szenvedés forrása.” BK

A gondolat nem személyes! A gondolatok jönnek-mennek, sőt fénysebességgel száguldanak!
A Munka lelassítja ezt a felgyorsult gondolat-tömeget. Ebből a gondolat-tömegből veszünk ki egyet-egyet, aszerint, hogy éppen mi bukkan fel, és milyen erős feszültséget kelt bennünk. (Pl.: A gyerekemnek szót kéne fogadnia.) Amikor a gondolat szemben áll a valósággal (A gyerekem éppen nem fogad szót.), akkor szenvedünk. Csalódottak, szomorúak vagy dühösek leszünk. Miközben csak a gondolathoz ragaszkodunk, miszerint „A gyerekemnek szót kéne fogadnia.”.

Amikor felismerjük, hogy a szenvedésünket ez a ragaszkodás okozta, azonnal feloldódunk. Meglátjuk a valóság és a valóságról alkotott elképzelésünk közötti különbséget és tisztán, ítéletmentesen látjuk a helyzetet. Nyitott elmével bármit teszünk vagy nem teszünk, az úgy lesz jó. Nem tudjuk elrontani. Igazából sosem tudtuk, csak azt hittük.

Nyitott elmével örülhetek, hogy a gyerek épp nem fogad szót. Miért? Például azért, mert önállóan cselekszik. A saját feje után megy. Örülhetek is ennek. És örülhetek annak is, ha nekem ez fáj, mert felhívja a figyelmemet valamelyik hiedelmemre. Megmutatja, hogyan érzem magam, amikor nem fogad nekem szót. Megmutatja, hogyan viszonyulok hozzá és magamhoz, míg hiszek ennek a gondolatnak. Az önvizsgálat során rálátok a működéseimre, amiket a hiedelmeim, illetve a hozzájuk való ragaszkodás okoz. Ezek a működések automatikusak, tanult mintákra épülnek.

Pl.: én azt tanultam, hogy a gyerekeknek szót kell fogadnia a szüleinek és én meg is felelek ennek, ezt várom a sajátomtól is. Ebben nincs egyéniség, csak felvett, megtanult minta. A gyerekem viszont egyéniség, amikor nem fogad szót, nem akar megfelelni, önmagát követi. Ez nem tetszik nekem. Meg az, hogy én ezt nem mertem megtenni annak idején. Ez a tükörkép nem tetszik nekem. Pedig, ha jobban megnézem (pl.: megkérdőjelezem), megláthatom a valóságot. Megláthatom a gyerekemben a tanítót, a segítőt. A tiszta szeretetet, ha fennkölt akarok lenni.

Ha csak azt tudom elhinni, hogy szót kell fogadnia, elválasztom magam tőle, magamtól és a mindenségtől. Pillanatnyilag elbukok, de csak azért, hogy újabb esélyt kapjak. Arra, hogy más szemszögből láthassam a dolgot, hogy megkérdezhessem: Igaz ez?

Tudod, nem lehet elrontani! Mindig felteheted a Négy Kérdést és meglelheted a Valóságot!

„Jómagam nem engedem el a gondolataimat, hanem megértéssel közeledem feléjük. Végül ők engednek el engem.” BK

Már tapasztalattá vált bennem a fenti két mondat. Sok olyan megvizsgált, megértett gondolatom hagyott el, amikhez azelőtt ragaszkodtam.

Szeretettel invitállak a találkozásra Önmagaddal! A Négy Kérdés és a Megfordítások hozzásegítenek valódi Önmagad megértéséhez, megismeréséhez!

Legközelebbi ÖnMunka összejövetel Szentendrén 2011.12.16.-án, 19 órától lesz.

ALAPELVEK II. RÉSZ

A SAJÁT HÁZUNK TÁJÁN SEPERJÜNK!

„Az én szememben a mindenség három részre különül el: van, ami az én ügyem; van, ami másoké; és van, ami kizárólag Istenre tartozik. Számomra Isten egyet jelent a Valósággal.” BK

Ez elmúlt évben bőven volt alkalmam megfigyelni, hogy mi történik, amikor nem az én dolgommal foglalkozom. Ráláttam, hogy sokszor foglalkozom a párom és a gyermekeim dolgával és időnként még Isten kezéből is ki akartam venni a kormánykereket. Persze ilyenkor rendesen szenvedtem, hol szomorú, hol tehetetlen, hol dühös voltam. Ezek a „negatívnak nevezett” érzelmek a mi figyelmezető jelzéseink, hogy nem a saját dolgunkkal foglakozunk. Igazából hálásak lehetünk minden „negatív” érzésünknek és gondolatunknak, mert ezek az iránymutatók az utunkon.

Csodálatos adomány az a képességünk, hogy kívülről is rá tudunk nézni a működésünkre. A Munka pedig kiváló segítség ezen képességünk tudatos használatára. Egy stresszes helyzetben feltett „Kinek a dolgával foglalkozom éppen?” kérdés és az arra, a belső csendünkből felbukkanó válasz már önmagában kibillenti a Jól Tudom Elménket a jól megszokott szenvedésből. Megéri beiktatni egy-egy olyan napot az életünkbe, amikor minden kellemetlen helyzetben feltesszük ezt a kérdést.

A Munka végzése közben is fontos, hogy feltegyük ezt az alkérdést a „Hogyan reagálok, amikor elhiszem a gondolatot?” kérdéskörben.

Eleinte folyton- folyvást beleakadtam ebbe a kérdésbe és sokszor nagyon zavart, hogy tudom, nem a más dolgával kéne foglalkoznom, miközben éppen azt tettem. Munkáztam is rá párszor és az alvilágból fel is bukkantak azok a hiedelmek és minták, amik teljesen logikussá és érthetővé tették számomra, hogy addig fogok a másik dolgával foglakozni, amíg meg nem vizsgálom az összes elhitt gondolatomat. Most éppen ott tartok, ha előfordul, hogy beleütöm az orrom más dolgába, mihamarabb megvizsgálom. És bizton mondhatom, ez egyre ritkábban fordul elő velem és már kevésbé ráz meg.

Nézzünk egy konkrét példát:

- Vegyél fel meleg kabátot gyermekem, mert hideg van.

A gyermekem persze nem akar. Én dühös leszek, hogy nem fogad szót. Vagy aggódó, hogy meg fog fázni. Vagy tehetetlen, mert nem tudom rávenni. Vagy erőszakos, hogy ráadjam. Vagy manipulatív, hogy azt mondom neki beteg lesz vagy nem találkozhat a barátaival. Mindenki megtalálhatja a rá leginkább jellemző érzelmi állapotokat és reakciókat.

Kinek a dolgával foglakozok ilyenkor?

Az biztos, hogy nem a sajátommal! Az a gyerek dolga, hogy szót fogad-e vagy meg fog-e fázni. Az én dolgom annyi lehet, hogy veszek neki kabátot, megmondom hány fok van, esetleg, hogy én mennyire fázok, amikor nem öltözök melegen. Ja, és szerethetem is, ha nem az egyéb érzelmeimmel vagyok elfoglalva.

Érezhetem-e azt, hogy ő fázik? Volt olyan, hogy én nem fáztam, amikor mások igen?

Ha megkérdőjelezem a hiedelmeim, - miszerint „A gyereknek szót kell fogadnia.” Vagy „Nem kellene megfáznia.”, egyáltalán, hogy „Ha nem öltözik melegen, meg fog fázni.” Vagy „Én tudom, hogy mire van szüksége a gyereknek.” – megláthatom azt, hogy én mikor hittem el, amiket mondok neki és így megérthetem a működésemet. Megláthatom, hogy mennyire igaz az állításom ellenkezője, amikor szót fogad vagy amikor „melegben fázik meg”.

Mi változik, ha végzem a Munkát? Én változok. Az elmém megtisztul az elhitt gondolatoktól, az ítéletektől, az előfeltételezésektől, történetektől. A másik nem biztos, hogy változik. Én viszont másképpen fogok tükröződni benne. A szeretet, a megértés, az elfogadás fog tükröződni benne. Kapcsolódni fogok, elsősorban valódi önmagamhoz. Ahhoz, aki történetek előtt van. És ebben az állapotban másokhoz is tudok kapcsolódni.

Szívesen és köszönettel veszem a kérdéseket, hozzászólásokat, ellenvéleményeket és kritikákat!

ALAPELVEK I. RÉSZ

Elsősorban a Munkában kezdőknek ajánlom az alapelvekkel való ismerkedést, bár a bejegyzés írása közben én is újabb felismerésekre leltem. Az ismétlés és elmélyülés sosem árt!

Vedd észre, amikor gondolataid szembehelyezkednek a valósággal!

„Kizárólag az okoz szenvedést, amikor olyan gondolatnak hiszünk, amelyik szembehelyezkedik a tényekkel.” BK

Nem kell mást tenned, mint hogy megvizsgálod a legutóbbi olyan helyzetet, ami heves és negatív érzelmeket váltott ki belőled. Mi történt? Hogyan reagáltál?

Pl.: A párod, amikor haza érkezel azt mondja neked: - Nem igaz, hogy sáros cipővel kell bejönnöd! Egész nap a lakást takarítottam. Semmibe veszed a munkámat!

Neked is nehéz napod volt. A főnököd sem volt elégedett a munkáddal, miközben lelkiismeretesen elvégezted az aznapi feladataidat. Milyen gondolatok és érzelmek jelennek meg benned ekkor? Lehet, hogy bűntudatot érzel, dühössé vagy elkeseredetté válsz. Ilyenkor azt gondolhatod, hogy a párod üdvözölhetett vagy örülhetett volna, hogy megérkeztél. Vagy azt, hogy azért gürizel, hogy ő otthon lehessen és ne kelljen dolgoznia. Lehetne hálásabb vagy megértőbb.

Mindkettőtök gondolatai szemben állnak a valósággal. A tény az, hogy sáros cipővel bementél. Az összes többi történet. Nyilván nem azért mentél be sáros cipővel, hogy tönkretedd a munkáját.

Mit lehet tenni, amikor egy fájdalmas érzelmi állapotba kerülünk?

Észre lehet venni, hogy nem történt más, minthogy szembe kerültünk a valósággal. A Négy Kérdéssel és a Megfordításokkal meg lehet vizsgálni, hogy mi történt. Lelassítjuk a kavargó gondolat-érzés áradatot. A Munka végzése elvihet a megértéshez. Elvihet valódi önmagadhoz. És miért feltételes módban írtam? Mert Te is kellesz hozzá. A nyitottságod, a bátorságod. Az önvizsgálat nem mindig könnyű! A tapasztalatom az, hogy minél nehezebb, minél mélyebb, annál nagyobb a feloldódás, a megértés, az öröm és a szeretet, ami áramlik a lényedben. Amint az ellenállásod oldódik, az áramlás válik természetessé.

Tehát, ahogy észrevetted, hogy szembe mész a tényekkel, nincs más dolgod, mint megkérdőjelezni a gondolatot.

Pl.: Örülhetett volna, hogy megérkeztem.

1. Igaz ez?

      Csak engedd magadba a kérdést és hagyd, hogy a válasz felbukkanjon. A Munka meditáció. A válasz igen, nem vagy nem tudom. Nincs rossz válasz és ne magyarázd meg. Ha a válaszod igen, tedd fel a második kérdést.

2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy igaz ez?

       Ez a kérdés arra szolgál, hogy még mélyebbre engedd magadba az állítást. Itt sincs rossz válasz és igen, nem és nem tudom lehet a válasz.  Itt se magyarázkodj. A magyarázat, értelmezés a Jól Tudom Elme működése. A válaszaidat most a Nem Tudom Elme adja. Ez a két kérdés egy olyan birodalomba visz, ahol ritkán járunk. Megkérdőjelezi azt, amit szent meggyőződéssel hiszünk. Legyél magaddal gyengéd.

3. Hogyan reagálsz, mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

      Ennél a résznél figyeld meg, mi zajlik benned ebben a konkrét helyzetben. Milyen gondolataid, érzelmeid jönnek elő. Pl.: Dühös vagyok magamra, hogy nem voltam figyelmes. Elkeserít, hogy elszúrok dolgokat. Az anyám is mindig szidott.

Megnézheted, hogy ilyenkor hogyan bánsz a pároddal és magaddal. Milyen félelmeid kerülnek a felszínre és hogy mire nem vagy képes ebben a helyzetben.

4. Ki lennél a fenti gondolat nélkül?

      Ennél a kérdésnél egy utazásra invitállak. Itt megláthatod azt a részed, aki a gondolat nélkül van. Aki látja magát. A nyitott, szabad elméjét, ami nem korlátozza semmiben. Aki látja a párja igazát és tudja, hogy mi rejlik a mögött, amit kommunikál. Csak engedd magad a gondolat nélkül, szabadon szárnyalni.

Megkérdőjelezted, újra átélted a gondolattal járó érzelmi és intellektuális állapotokat és megnézted magad a gondolat nélkül is. Jöhetnek a megfordítások! A megfordítások tovább nyitják az elménket. Megmutatják, hogy amikor elhittük az adott gondolatot, mennyire bezártunk, mennyire leszűkítettük a látómezőnket és hogy mennyire igaz a gondolatunk szöges ellentéte is. A gondolatot megfordítjuk az ellenkezőjére, a másikra, önmagunkra és hozunk legalább 3 konkrét példát mindegyikre.

Eredeti gondolat: Örülhetett volna, hogy megérkeztem.

      + Nem örülhetett, hogy megérkeztem.

•  Nehéz annak örülni, amikor összesározzák a lakást.
•  Kifáradt a takarításban és pihenni készült.
•  Késtem és a vacsora is kihűlt.

+ Örülhettem volna, hogy megérkeztem.

•    Bocsánatot kérek tőle.
•    Örömmel üdvözlöm és feltakarítom a sarat.
•   Végre itthon vagyok a párommal és gyújtok pár gyertyát a    megmelegített vacsora mellé.

A Munka végzése kinyitja az elménket és olyan tettekre késztet, amikre nem is gondoltunk előtte. Amikor az energiánkat az ellenállás helyett az önvizsgálatra fordítjuk, akkor nem a szenvedés fog hatványozódni, hanem az Öröm.

„Amikor az elme tökéletesen tiszta, azt akarjuk, ami van.” BK

A Munkával az elménket tisztogatjuk! Kellemes tisztogatást!

A VALÓSÁG MEGBÍZHATÓ

A valóság megbízható.

Már-már kezdem elhinni, hogy minden úgy jó nekem, ahogy van, aztán jön a (keserű) valóság és rá kell, hogy jöjjek: vannak még stresszes gondolatok. Utólag még örülni is tudok neki, de amikor épp jönnek, nem mindig örülök nekik.

Örülnöm kellene a stresszes gondolatoknak.

1. Igaz ez?

-          Nem igaz.

3. Hogyan reagálok, amikor elhiszem a gondolatot?

-          Először is nem hiszem el és meglepődök. Elkezdek védekezni, érvelni vagy támadni.

-          Kicsit haragszom magamra, hogy ellene megyek a valóságnak és elszomorodok, hogy még mindig itt tartok.

-          Ilyenkor leblokkolok, egy darabig benne maradok az ellenállásban, majd elvesztem a csatát, visszavonulok, megsértődök, rosszul érzem magam és aztán megMunkázom.

-          Talán attól félek, hogyha nem tudnám elhinni a gondolatot, akkor veszítenék, nem lehetne felnézni rám, mint társ vagy apa. Furán néznének rám, hogy minek is örülök. (Bár ez inkább szórakoztat, mint félelmet kelt)

-          Ilyenkor nem vagyok képes gyorsan kapcsolni, nyugodt középpontból szemlélni, ami éppen történik.

4. Ki lennék a gondolat nélkül?

-          Szabadon örülnék, vagy épp nem örülnék a felbukkanó gondolatoknak. Nyitottabban szemlélném őket. Talán meg is szeretném őket J

+ Nem kell örülnöm a stresszes gondolatoknak.

-          Hiszen nem is teszem. Illetve csak néha.

-          Mert így megláthatom, hogy hol kell még magamon Munkázni.

-          Nem néznek hülyének J

+ A stresszes gondolatoknak kell örülniük nekem J

-          Még szép! Mert így megkérdőjeleződhetnek és mehetnek stressz mentesen a dolgukra.

+ Örülnöm kell magamnak.

-          Igen, hiszen én láthatok rá az elhitt gondolataimra.

-          Megtalált/am a Munkát és használom.

-     A valóság megbízható és mindig visszatalálhatok hozzá.

CSAK SZERETNI TUDUNK!

Még nehezen tudom elhinni, mégis igaz. Csak szeretni tudunk. Az egyetlen, ami történhet, az az, hogy félreértelmezünk egy helyzetet. Persze, amíg hiszünk a gondolatainknak, addig félre is fogjuk értelmezni. Hihetetlen ereje van az önvizsgálatnak. Főként a Munka segítségével.

Már lassan egy éve találkoztam ezzel a módszerrel (igazából több nekem, mint módszer), sok fájdalmas gondolatomat megkérdőjeleztem, aminek hatására felismerések és feloldódások tömkelegére leltem. A legutóbbiról írok most, hátha indikál nálatok, az olvasóknál is valamilyen felismerést.

Talán ti is megéltetek már párkapcsolati nehézségeket, vitákat, fájdalmas egymáshoz szólásokat, hirtelen és meggondolatlan reakciókat. Hát velem is ez történt, sokadszor. Egy relatív békés nap vége felé közeledve, miközben az eltervezetthez képest kicsit másképpen alakult az este, az én Drága Párom mondott nekem valamit. Mindjárt rátérek, hogy pontosan mit, de fontosak az előzmények is. Édesem nem nagyon szereti az egyhetes (időnként 2,3,4 hetes) borostát, amit ebben a konkrét szituban is többször megemlített. Persze én meg levágni vagyok lusta, többnyire.

Tehát miután a pár hét alatt többször is szembesültem az arcszőrzetem hosszával, az én drága Egyetlenem, arra szeretetteli közlésemre, hogy „ma este levágom a borostámat” ezt bírta válaszolni: „Bezzeg, amikor másokkal találkozol, le tudod vágni. Nekem meg nem!”. (aznap este úgy alakult, hogy ÖnMunkás összejövetel volt és Ő nem vett részt. Ja, és a Mások általában nem férfiakat jelent :-)) Megjegyzem, azt hiszem, ez egy teljesen hétköznapi eset.

Szóval, ez mondta és itt kezd érdekessé válni a történet. Én csípőből, azonnal, mindenféle átgondolás nélkül azt mondtam: „Elmész te a jó …!” És persze értetlenül és feldúlva álltam saját magam előtt. Bocsánatot kértem, miközben tudtam, hogy ez édes kevés. „Szerencsére” nemsokkal ezután elkezdődött az összejövetel és pár órán keresztül nem kellett foglalkoznom a dologgal.

Késő este még beszéltünk a helyzetről és mondhatom nagy érzelmi mélypontokat éltem át, mindenesetre relatív nyugodtan tudtam elaludni.

Másnap és harmadnap Andi tartott nálunk alaptanfolyamot, amin ismétlőként, mindketten részt vettünk, így oldva tovább a sérüléseinket.

Azzal kezdtem, hogy csak szeretni lehet és joggal tehetitek fel a kérdést, hogy lesz ebből csak szeretet!

A döbbenetes felismerés a tanfolyamot követő reggelen csapott belém! Kinyitottam a szemem és az első gondolataim a három nappal azelőtti helyzet körül jártak. Újra felidéztem, hogy mi történt. Mit mondott ő, mit mondtam én. És a megkérdőjelezés önmagától ment végbe. Mit is jelent pontosan, amit mondtam? Miért mondtam? És mit jelent az nekem, amit ő mondott? Miért is mondta? Ekkor csapott belém a felismerés: Az, hogy ilyet mondtam neki, azért volt, mert elhittem, hogy ő feltételezi, hogy másoknak akarok tetszeni, nem neki. Mit is jelenthet ez? Azt hiszem, neki azt, hogy „nem elég jó nő” vagy „nem érzem vele jól magam” vagy „nem érdemli meg, hogy neki kedvezzek” vagy „fél, hogy elveszít” vagy hogy „nem is szeretem”! Ergo, a szeretete mondatta vele ezt, én meg teljesen másképpen értelmeztem. Nem hallottam meg, hogy ezt mondja: SZERETLEK. És én detto: Vulgáris szóösszetételem mögött ugyanez rejlik. Azért reagáltam így, mert elhittem, hogy „nem ért meg”, „nem hiszi el, amit mondok neki”, „félek, hogy nem fog szeretni”. És azért van, mert szeretem. Csak azt mondtam neki: SZERETLEK. Kissé félreérhető kifejezéssel, de mégis.

És ahogy ebben az állapotban voltam/vagyok rájöttem, hogy másokkal is így van ez. Mások is csak szeretni tudnak! Csak félreértések vannak és csak addig, amíg elhisszük a történeteinket, amíg nem kérdőjelezzük meg a szenvedést okozó gondolatainkat!

„A 4 kérdés legyen velünk!”

Először is köszönöm az én Drágámnak, a legnagyobb tanítómnak! Köszönöm Andinak és Katie-nek és mindenkinek, aki segít az utamon! Köszönöm Neked, kedves Olvasó! És utoljára és elsősorban Magamnak, amiért meg tud nyílni a zárt kicsi elmém!

Ha még nem ismered A Munkát vagy már igen és szeretnél csoportosan Munkázni, gyere el egy ÖnMunkás összejövetelre Szentendrén. Kéthetente pénteken este 7 órakor találkozunk.

Ha tovább mélyítenéd önismereted A Munkával részt vehetsz a következő alaptanfolyamon, Szentendrén, legközelebb 2011.12.10-11.-én lesz rá alkalmad.

Bejelentkezés e-mailen vagy a 20/9138673-as telefonszámon.

MENNYI ZAVARÓ GONDOLAT!?

Megszámoltad már valaha mennyi zavaró, stresszes, fájdalmas, bosszantó, aggódó gondolat fordul meg a fejedben naponta?

Én pár napja megszámoltam. 10 gondolat(csoport)ra emlékszem, bár biztos több volt. Miközben sok éve tudatosan élek. Figyelek, meditálok, olvasok, tanulok, változok…És ennyi ’negatív’ gondolat!

Érdekelnek az eszembe jutott gondolatok?

Itt vannak, ha igen:

            Éjszaka kezdődött. Sokszor, pontosabban minden mozdulatnál felébredtem egy fájdalomra a hátamban, amit előző nap szereztem. Apámnak segítettem és közben jól meghúzódott egy izom a hátamban. Első gondolatkör: „Minek mentem segíteni? Miért nem figyeltem jobban? Inkább otthon maradtam volna!”

            Reggel azzal folytatódott a történet, hogy úgy keltem ki az ágyból, mint egy rossz karban lévő 70 éves. A felkelés mozdulatai igen fájdalmasak voltak, de álló helyzetben már elviselhető volt az állapotom. Második gondolatkör: „Hogyan fogok így dolgozni? Mennyire fog fájni? Hogyan és mennyi idő alatt fog elmúlni? Mi lesz, ha nem tudok dolgozni, és ha rosszabbodik az állapot?”

            Elég sűrűre alakult a reggel (persze ennyi gondolattal nem is csoda J), alig 10 percem maradt bedobni a reggelit. Pedig szeretek nyugodtan enni! Harmadik gondolatkör: „Még enni sincs elég időm! Fontos lenne ezt a jó kis zabkását megenni! Magamra mindig kevés idő jut! Ráadásul a mai első vendégem állandóan 10 perccel előbb érkezik, mint a megbeszélt időpont!”

            Két lányunkkal lakunk az egyik éppen beteg, a másik suliba indul. Negyedik gondolatkör: „Olyan sokszor beteg ez a gyerek! Csak nem lesz komolyabb baja! A másik meg el fog késni. Minden reggel ezt csinálja! Hogy lehet ilyen lassú és miért nem kel fel előbb!”

            Elkezdtem dolgozni. A hátamban lévő fájdalom elviselhető. Egy-egy gondolat még bekúszik a második gondolatkörből. Némely mozdulatra fáj a hátam, de elhanyagolható. Pár vendég lemondja a megbeszélt időpontot. Legalább pihentethetem! Később elvittük a lányunk az orvoshoz. Én kint vártam, mert nem volt parkoló. Telik az idő. Várok és jól elvagyok. Ránézek az órára. Már több, mint fél órája bent vannak! Ötödik gondolatkör: „Csak nincs valami baj? Csak felhívna a párom! Remélem, nem lett rosszul! Mi lehet? Olyan lassan telnek a percek!” Felhívom telefonon. Azt mondja, mindjárt jönnek. Elmeséli, hogy a doki jól átvizsgálta és még státuszt vett fel, ha már ott voltak. Csak vírusfertőzés.

            Hazafelé menet felhív a gumis, hogy a cserére szánt téli gumik kukásak, kellene új gumi a kocsira. Fúúú! Hatodik gondolatkör: „Már csak ez kellett! A nyári gumikra is ezt mondta! Még a tüzelőt sem vettem meg, most meg gumit is kell vennem! A biztonság fontos! Gyalog kéne járni!”

            Később eszembe jut egy barátom, akit már rég nem láttam, bár annyira nem is akarok vele találkozni. Mégis sokszor eszembe jut. Hetedik gondolatkör: „Mindig akkor jut eszembe, amikor épp nem érek rá! Fel kéne hívnom! Ő is kereshetne engem!”

            A hátam még mindig fáj. Újabb gondolat, hogy jót tenne egy kis termálvíz. Nyolcadik gondolatkör: „Annyi dolgom van! Nem jut idő egy kis dagonyázásra sem?! A munkámat nem mondhatom le! A páromnak és gyerekeimnek is szüksége van rám! Fontos az egészségem!”

            Este hét óra. A hátam alig veszem észre. Bezzeg a bal vállam megint fáj! Mostanában egyre gyakrabban veszem észre. Kilencedik gondolatkör: „Egy ideje mindig fáj valamim! Öregszem? Más negyveneseknek is ennyi nyűgjük van? Lesz még olyan, hogy éppen nem fáj semmim?”

            Tettem a vállamra egy melegítő, dunsztkötést (előző este meg a hátamra J). Így feküdtem le és az ölembe vettem a laptopot. Megnéztem az iméleket, az FB-t, az ÖnMunka blogot és arra gondoltam, hogy több, mint egy hónapja kezdtem el ezt a saját blogomat és csak két bejegyzést írtam. Tízedik gondolatkör: „Minek kezdtem el? Nem vagyok rendszeres! Írnom kellene! Tényleg ezzel akarok foglalkozni? Vegyem már komolyan! Több időt kellene szánnom a Munkára és az írásra!”

           

            És elkezdtem írni. Időt szántam rá. Közben megerősített, hogy ezzel akarok foglalkozni. Pláne, hogy éppen ezzel foglalkoztam. Új erőt adott az írás! Nem éreztem egyik fájdalmamat sem, nem vettem észre semmilyen zavaró gondolatot. Csak írtam. Örömmel. Már újra tudtam, hogy miért kezdtem el. Hát az örömért. Hogy az írás közben teljesen ott vagyok. Benne az írásban. Jelen vagyok.

            A megkérdőjelezetlen gondolataim okoznak szenvedést és hálás vagyok ezért! Hálás, mert amint megkérdőjelezem őket, a jelenbe kerülök és eltűnik a szenvedés. Valamilyen, végtelen öröm jár át ilyenkor. Újra meg újra felfedezem.

            Nem tudom hogyan működik. Talán az ennek az állapotnak az oka, hogy nem tudom.

Byron Katie azt mondja, hogy a ’nem tudom elme’ birodalma a Szeretet maga. A Valóság, ami mentes a hozzáfűzött gondolatoktól. Írás közben ezt éltem át. Szavakkal neheten kifejezhető ez az állapot.

Szóval, megszámoltam, leírtam a gondolatokat és közben áteresztettem magamon őket. Mélyen, mélyebben, mint amikor felmerültek. Megengedtem magamnak, hogy behatoljanak fájdalmas zónákba is. Csak hagytam és átéltem. Némelyik magától megkérdőjeleződött, másokat megkérdőjeleztem. Ilyen a Munka. Így működik. Magától, ha engedem.

Szentendrén csoportosan és egyénileg is dolgozunk A Munka önvizsgálati módszerével. A legközelebbi összejövetel 2011. október 28.-án, pénteken 19 órától lesz a Natura Életmód Stúdióban.

IGAZ EZ?

Még a hideg is kirázott, amikor egy stresszes gondolatra először feltettem magamnak ezt a kérdést. Mi van? Hogyne lenne igaz?! Hát bárki láthatja, hogy a másik mit művel velem vagy magával! Hogy mit képzel magáról! Értelmetlennek tűnt feltenni ezt a kérdést! (Byron Katie hiedelem megkérdőjelező Munka módszerének 4 kérdéséből ez az első.) A másodikról nem is beszélve: Teljesen biztos lehetek benne, hogy igaz ez! Hát persze, hogy az. Mitől változott volna meg a válaszom?

Leírok egy konkrét helyzetet, hogy érthetőbb legyek:

Egy éjszaka, úgy 3 órakor felébredtem és enyhe fájdalmat éreztem a veséim tájékán. (A történethez hozzátartozik egy órás vesegörcs KO ezelőtt két évvel.) Pár perc múlva finoman meg-megremegett egyik, másik izmom. Kis idő elteltével az egész testemben remegtem. Bejött pár emlékkép a vesegörcsről, de a fájdalom nem fokozódott. Csak a remegés. Közben felmerült bennem, hogy a fájdalom emléke keltette pánik lett rajtam úrrá. Némi homeopátiás nyugtatószer lassan segített és egy óra múlva már aludtam is. Két nap múlva megismétlődött a dolog, úgyhogy kénytelen voltam „megmunkázni”!

A következő hiedelmemet vizsgáltam meg: Félek, hogy fájni fog.

1. Igaz ez? Hogy a csudába ne lenne igaz! Kétszer is pánikrohamot kaptam! (Már, ha ez az volt.)

2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy ez igaz? Persze, hogy az! Félek. Úgy remegtem, mint a nyárfalevél.

3. Hogyan reagálok a gondolatra, hogy fájni fog? A testem hullámokban meleg önti el; enyhe fájdalmaim vannak; remegek; kiver a víz; lesápadok; feszültté válok; eszembe jut, hogy mennyire szenvedtem a görcstől; kórházba kerülhetek; félelem jár át; egyedül érzem magam; félek, hogy akár bele is halhatok.

Ezt a kérdést már könnyebben meg tudtam válaszolni. Csak vissza kellett emlékeznem a történésre és a felmerült gondolataimra.

4. Ki lennék a gondolat nélkül, hogy fájni fog? Megfigyelő, szemlélő, aki tudja, hogy a fájdalom nem tart örökké; nem félnék a fájdalom magányától; nem félnék a haláltól.

Csodálatos, amikor megengedem magamnak, hogy átérezzem a helyzetemet a stresszes gondolat nélkül. Katie szavaival élve ilyenkor megnyílunk, nyitott az elménk. Amikor elhiszünk egy gondolatot, akkor zárt az elménk. Ilyenkor a fókuszt az elhitt gondolaton tartjuk. Katie a zárt elmét JÓL TUDOM ELMÉnek nevezi, mert az nagyon jól tudja,hogy mi fog történni. (Biztos megint erős görcseim lesznek és csak feküdni, nyögni leszek képes.) A nyitott elmét NEM TUDOM ELMÉnek nevezi, ami megengedi, hogy ne tudjuk, hogy mi fog történni és így ne stresszeljünk az elképzelt jövőtől. Végül is negyven év alatt egyszer volt ilyen fájdalmam, miért kellene a hátralévő életemet a fájdalomtól való félelemben töltenem.

A Munka 4 kérdése után fontos azokra Megfordításokat találni, amivel a Jól tudom elmének megmutathatjuk, hogy egy stresszes gondolatnak az ellenkezője ugyanannyira vagy még jobban is igaz lehet az életünkre. Ez a rész hihetetlenül megnyitott engem is!

Első megfordítás: Félek, hogy nem fog fájni. Hogyan lehet ez igaz? Eleinte csak ültem a kérdésen és ezerrel pörgött az agyam. Nemhogy félek, de örülnék neki, ha nem fájna! Mire használom, mire jó nekem, hogy félek a fájdalomtól? (Ebből a szemszögből még sosem néztem rá a helyzetre! A nyitott elme ezt megengedi. Végül is mi bajom lehet? ) Becsuktam a szemem és beengedtem a gondolatot…és befurakodott egy teljesen új gondolat-érzés: Félek, hogy elveszítem a Párom! Hoppá! Ez egy mélyebb rétegből került felszínre. Visszaemlékezve, sokszor éreztem már a veszteségtől való félelmet. Tehát erre használom, ha más miatt nem, hát sajnálatból vagy kötelességből, csak nem hagy el. A veszteség a fájdalom-hiedelemnek az ún. alvilága, tehát egy mélyebben elhitt gondolat. Hogy bármit is elveszíthetek. Erre még visszatérhetünk J.

Második megfordítás: Félek, hogy nem történik (semmi). Ezt még jobban be kellett engednem. Olyan megfoghatatlan. Ahogy becsukom a szemem, - most is ezt teszem és visszakerülök abba a meditációba – azt látom, hogy mindig történik valami. Mindig csinálok valamit. Olyan ritkán hagyom abba, olyan ritkán élem meg a nem csinálást. Igen, ha jobban megfigyelem, félek tőle, hogy nem történik semmi. Nem voltam tudatában. Valahol mélyen viszont félek tőle. És ahogy ezt átélem, már oldódik is. Most éppen nem érzek félelmet. Katie azt mondja, akkor végezeted el a Munkát, ha ki tudod jelenteni a végén, hogy „Alig várom, hogy újra megtörténjen!” Amikor pedig újra belekerülsz ugyanabba vagy egy nagyon hasonló helyzetbe, a reakciódból kiderül, hogy van-e még megvizsgálandó hiedelmed az adott területen vagy teljesen kibékültél a Valósággal!

A kedvencem Katie-től, ami nekem minden helyzetben segít, a következő:

„A valóság mindig kedvesebb, mint a róla szőtt történet!”

A Munka meditáció. Lassú és mély. Összeköt mindennel. A Nem Tudom Elme birodalmában működik. A Jól Tudom Elme nem visz közelebb valódi önmagunkhoz. Agyal, bonyolít, történeteket sző és jól megmond. Eltávolít mindentől.

ELJÖTT AZ IDŐ, HOGY MEGISMERD VALÓDI ÖNMAGAD?
Szeptembertől csoportos foglakozásokat indítunk Szentendrén, a Natura Életmód Stúdióban, gyakorlott ÖnMunkások segítségével! Az első foglalkozás szeptember 30.-án, pénteken 19 órakor kezdődik. Bejelentkezés itt a blogon vagy e-mail-ben!
Szeretettel várunk!

Továbbra is örömmel veszek minden hozzászólást, kérést és kérdést! 

A VALÓSÁG ÖRÖME - A JELEN PILLANAT

(Olvasd lassan és állj meg kicsit a mondatok után. Csukd be a szemed és engedd magadba. Így lehet a tiéd. Pontosabban így élheted meg. Egyébként csak mondatok maradnak.)

Figyeld meg a jelen pillanatot!

Nem is olyan könnyű. Amint megfigyelem, már el is illant. Már múlt idő. Ekkor, a jelen pillanatban már figyelő vagyok, akit figyelek. A figyelőt figyelem. Ebből mi sül ki?

Beindulnak a gondolataim...és már nem figyelő vagyok, hanem gondolkodó!? És közben újra figyelő lettem, mert megfigyeltem a gondolataimat.

Úgy tűnik, ketten vagyunk…a megfigyelő és megfigyelt.

Végül is tudok nem a jelen pillanatban lenni?

A cím szerint tudok, hiszen nem örülök mindig a valóságnak. Illetve az egyik részem nem örül neki. Az a részem, amelyik elhitte, hogy a valóság nem jó neki. Amelyik elhitte a gondolatot, ami az „eszébe jutott”. Szép, kifejező nyelvünk van: eszébe jutott. Valahogy odakerült. Hogyan? Sokáig elhittem, hogy gondolok, de egy meditáció alkalmával megtapasztaltam, hogy nem tudok gondolni. Hogy a gondolatok csak úgy jönnek, valahogy az „eszembe jutnak”. Byron Katie azt mondja, hogy az elhitt gondolataink a szenvedésünk forrása. Akkor szenvedünk, amikor a gondolatunk szemben áll a valósággal. Az egyszerűség kedvéért nevezzük személyiségnek azt a részem, amelyik elhitte a gondolatot. A személyiségem úgy alakul ki, hogy elhiszi a gondolatait és ebből áll össze az önképe. Elmének és egónak is hívják.

És mi a helyzet a másik részemmel, amelyik észrevette, megfigyelte a gondolatot? Ez a részem mindig megvolt. Ez a részem a születésemkor és már az anyaméhben is megfigyelt, jelen volt. Saját megfigyelési emlékeim ugyan csak 2-3 éves koromtól vannak, viszont a gyermekeim születésétől fogva láthattam, ahogy az átható tekintetükkel megfigyeltek. Jelen voltak minden pillanatban. A megfigyelő részünket szokták felsőbb énnek, egyéniségnek is nevezni. Nekem valamiért a lény, lényem jobban tetszik. Talán azért, mert ebből a tőből fakad a lényeg szavunk is. A lényem megfigyel, nem analizál, nem viszonyít, nem ítél. A lényemnek úgy jó minden, ahogy van. Nézz meg egy párhetes kisbabát. Nem vitázik a valósággal, nem manipulál, nem hiszi, hogy bármivel árthat. Ha álmos, alszik. Ha éhes, eszik. Ha nem kap enni, megtesz érte mindent, hogy kapjon. Ha fáj a hasa, ordít. Megéli a pillanatot. Byron Katie így fogalmaz: ül, áll, fekszik. A kisbaba nem bonyolít, ahogy a lényünk sem. Még nincsen elhitt gondolata, miszerint ha nem fog aludni, fáradt lesz. Vagy ha nem kap enni, kilyukad a gyomra. Vagy ha fáj a hasa, akkor vastagbélfekélye van és kórházba fog kerülni, megműtik stb. Ordít, amíg érzi a fájdalmat, aztán nem ordít. A lényemnek megfelel a valóság. Békés a valósággal. Csendesen figyeli a személyiségemet. Néha valahogy megfeledkezünk a személyiségünkről és lényünkből érzékelünk. Ilyenkor egyfajta békés nyugalom száll ránk. Az első ilyen tudatos megtapasztalás után sokáig keresetem és vágytam ezt az állapotot. Legjobban a lelassulás segített rátalálni. Lelassulva könnyebb megfigyelni. Byron Katie Munka módszere mélyítette legjobban ezt a folyamatot. A hiedelmek megkérdőjelezésével kézzelfogható és egyszerű módszerhez jutottam ennek megéléséhez. Fokozatosan oldódik az elhitt gondolatokból adódó belső feszültségem. A személyiségem békés egyéniséggé változik. Visszatalálok a lényemhez. 

A valóság öröme nem azt jelenti, hogy mindig fülig ér a szám. Csupán annyit jelent, hogy nem vitázom a valóssággal. Megélem a valóságot és az tölt el örömmel, hogy ezt megtehetem, mert a szenvedést okozó fájdalmas gondolataimat bármikor megkérdőjelezhetem, letehetem a fegyvert és tovább élhetem a békés valóságot.
A valóság öröme minden egyes pillanatban ott van. És minden egyes pillanatban felfedezheted, ha kicsit elcsendesedsz, lelassítasz és figyelsz. Amikor a gondolat csak gondolat, az érzés csak energia, picit megszűnik az értelmezés és nem marad más csak a nézés-érzés címkék és ítéletek nélkül. Ez a meditáció, a jelen pillanat tiszta megtapasztalása.

Byron Katie önvizsgálati, Munka módszerét Magyarországon, ÖnMunka néven Oravecz Andrea kezdte népszerűsíteni, amivel komoly lehetőséghez segített minket az önismeret terén. Hálás köszönet érte!
 
Immáron 2 éve - újfent Oravecz Andrea hathatós közreműködésével - megismerkedtem egy újabb önvizsgálati módszerrel Scott Kiloby Élő Önvizsgálataival, aminek 2013 óta okleveles facilitátora vagyok. Az Élő Önvizsgálatok tovább 'mélyítették és szélesítették' a tapasztalásomat a jelen pillanattal és az elme működésével kapcsolatban. Itt a blogon több bejegyzésben és az Oldalak menüpontjaiban is megtalálható!

Örömmel veszek minden hozzászólást, kérést vagy kérdést! 

2014-es kiegészítés sárga színnel.