A
napokban olvastam valahol az alábbi pár sort arról, hogy mik a pánikroham
jelei. Ha kisgyerekként tapasztaltál ezek közül egyet is, nagy valószínűséggel,
nem foglalkoztál vele. Inkább játszottál tovább. Felnőttként, ’tudással’ a
kezünkben, elneveztük betegségnek.
A
pánikroham legfőbb jelei:
- elviselhetetlenségig fokozódó, intenzív rossz közérzet
- elviselhetetlenségig fokozódó, intenzív rossz közérzet
- "gombóc" a torokban, nehéz nyelés,
légszomj, fulladás érzés
- szapora szívverés, szívrohamhoz hasonló
szorítás érzés a mellkasban
- hőhullámok, émelygés, szédülés
- attól való félelem, hogy elveszíti uralmát
a helyzet fölött, megtébolyodik, esetleg meghal
- menekülési vágy
- menekülési vágy
Elneveztük
ezeket az ÉRZETEKET a pánikbetegség tüneteinek. De mik is ezek valójában? Csak
olvasd végig párszor, lassan, egymás után a szavakat. Ha egy-egy szónál
megállsz és csak azt nézed, mit tapasztalsz? Figyeld meg mielőtt
továbbolvasnál!
Vegyük
példának a ’nyelés’ szót. Figyeld meg, ahogy nézed ezt a szót, mi történik
benned? Megindul a nyáltermelésed? Nyelsz is? Ha becsukod a szemed, látsz
valamilyen képet, színt vagy formát is? Ne ijedj meg, ha képet látsz vagy
valamilyen elképzelés körvonalazódik, amikor csukva van a szemed! Nem vagy
klinikai eset :) Minden szóhoz van
képszerű, formai elképzelésünk. Nézd csak tovább a ’nyelés’ szót és figyelj
csendesen befelé. Lehet, hogy újabb szavak vagy mondatok is megjelennek ott
bent.
Izgalmas
felfedezés, amikor ennyire lelassítod az észlelésed. Csak nézel egy szót és
észreveszed, hogy mi minden bukkan fel benned a szóval együtt. További szavak,
mentális képek és testi érzetek.
Ezt a
jelenséget nevezte el Scott Kiloby TÉPŐZÁR-HATÁSNAK. Megfigyelheted ezt
bármilyen más szónál is. Például olvasod a ’hamburger’ szót és máris
megfigyelheted a tépőzár-hatást működés közben, amint a szóval együtt ott a hamburger képe és az szájban valamilyen érzet. Nem mellesleg a reklámok pont erre a hatásmechanizmusra alapoznak.
Hogy
miért fontos felfedezés ez? Hozzájuthatunk vele a legalapvetőbb emberi
működéseink mechanizmusához. Megfigyelhetjük így az érzelmi állapotainkat.
Mondjuk a félelmet. Eljárhatsz a fenti módon: csak nézed a ’félelem’ szót.
Észreveheted, amint gondolatok és érzések árasztanak el. Nézed a szót és
felbukkan egy emlékkép vagy egy érzet a testedben.
Játssz ezzel
kicsit. Nézz egy szót vagy egy képet (lehet fénykép) és figyeld meg, hogy mik
bukkannak fel!
És hogy
mi a gyakorlati haszna ennek a játéknak? Ha csak a félelmekkel kapcsolatban
nézzük, akkor tudatosodhatunk a tépőzár-hatás működésére és megszabadulhatunk a következményes vérnyomásemelkedéstől, a rossz közérzettől stb.
Végeredményben, ahogy tudatossá válunk erre a mechanizmusra, úgy szűnnek meg
ezek az összetapadások, mígnem egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem
pánikolunk.
Hogy is
mondják? Azt azért ne várd, hogy a sültgalamb a szádba repüljön. Legalább végy
egy galambot, süsd meg, tálald fel és szúrd fel a villádra. Ennyit minimum meg
kell tenned, ha enni akarsz, avagy ki akarsz szabadulni a félelmek
szorításából. Lefordítva: vegyél egy gondolatot, nézz rá, vedd észre a
hozzátapadó érzetet, válaszd szét az érzetet a gondolattól (az önvizsgálat
alkalmazásával) és tapasztald meg, hogy különválasztva, önmagában sem a
gondolat, sem az érzet nem félelmetes.
Ne
keseredj el, ha elsőre nem megy vagy fura ez az egész. Gyakorlat teszi a
mestert. Használd ezt az önvizsgálati eszközt naponta és a maga idejében
beköszönt a szabadság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése