Sokáig nem értettem, sőt bizonyos
helyzetekben kifejezettem utáltam, ha valaki – legyen az megvilágosodott mester
vagy egy ismerős – azzal jött, hogy amit a másikban látok az bennem is megvan,
saját magamat látom benne.
Ilyenkor gyakran összezavarodtam.
Hogy lehetek én gyilkos, másokat kihasználó vagy agresszív stb. Láttam másokat,
akik ’ilyenek’ voltak, de magamban nem láttam ezeket. Azt hittem, valami baj
van velem. A mesterek csak nem tévednek!?
Persze az tetszett, amikor
valakit szeretetteljesnek vagy bölcsnek láttam. Ha ilyesmit észrevettem
magamban, az nem zavart össze, inkább megelégedettséggel töltött el.
Nekem azóta kezdett kitisztulni a
tükör effektus, amióta elmélyedtem az önvizsgálatokban. Ez Byron Katie-féle
Munka önvizsgálatában szinte magától értetődő, hiszen a 4 kérdés után a
Megfordítások következnek, ahol a stresszes gondolatot az ellenkezőjére
fordítjuk. Pl. ha úgy gondolom, hogy főnököm kihasznál engem, és ezt az
ellenkezőjére fordítom, azt kapom, hogy én használom ki őt. Ezt ilyenkor
fontos tüzetesebben is szemügyre venni és megtalálni, hogy ez hogyan igaz.
Ezt az elme vagy ego eleinte nem
mindig engedi. Előfordul, hogy ragaszkodik az igazához. Előfordul, hogy egy
darabig még fontosabb az igazunk, minthogy a valóságot lássuk. Azzal nem nagyon
szeretünk szembesülni, hogy mi használunk ki mást.
Egy másik megfordítás arra mutat,
hogy hogyan használjuk ki saját magunkat ugyanebben a helyzetben. Ezt
lehet, hogy könnyebb meglátni. Lehet, hogy egyből felbukkan ennek az igazsága pl.
akkor, amikor nem mondunk nemet a sokadik túlórára sem. Ilyenkor kihasználjuk
magunkat.
És ez tovább is mutat. A tükör, illetve a tükröződés az első
lépcsőfok ebben a folyamatban.
Ha nehezen vagy egyáltalán nem
tudsz nemet mondani, az önvizsgálat
során azt is megértheted, hogy miért van ez. Fellelheted a tétjeidet. Pl. azért nem mondasz nemet, mert félsz,
hogy akkor nem léptetnek elő vagy akár ki is rúgnak. Lehet, hogy attól félsz,
hogy a főnök ezért majd keresztbe tesz neked. Nézz bele a saját helyzetedbe és
megláthatod a téteket. Itt ezzel részletesebben most nem foglalkozom, de érdemes felülvizsgálni a tétek valóság
tartalmát is. Ez a következő lépcsőfok.
Visszatérve, a tükör ott van az életed minden helyzetében. Láthatod direktben
magad, a viselkedésed, a reakcióid (tehát a Másikat durvának látom és abban a
pillanatban magamat is) vagy indirekt módon. Ez utóbbi azokra a részeidre
mutat, amiket mélyen elutasítasz magadban. Pl. ha mindig kedvesnek kell lenned,
akkor valószínűsíthető, hogy ennek az ellenkezője (durva, érdektelen,
nemtörődöm, nyers stb.) is benned van. Valamikor egy vagy több helyzetben is
pl. nyersnek vagy durvának hitted el magad, és jó mélyre ástad vagy egyszerűen
elutasítod. Ezért inkább kedves vagy. Ne érts félre, ez nem az a kedvesség, ami
csak úgy árad az emberből, elvárások és viszonzások nélkül. Ez a kompenzáció. Onnan tudhatod, hogy kompenzálsz,
hogy ez sok plusz energiádba telik,
feszültséget szül és cserébe te is kedvességet vársz. Amit persze, ha nem
kapsz meg, akkor jól megítéled a Másikat nyersnek vagy durvának.
A tükör, a tükröződés jó barát. Segít felismerni azt a valakit, akinek elhitted magad, akivé
azonosultál az életed során. Ahogy találkozol a nem szeretett részeiddel és
elkezded befogadni őket, úgy derül fény arra, hogy nem történt más, minthogy
valamikor elhitted magad nyersnek vagy durvának. Lehet akár egyetlen helyzet,
ahol így azonosultál. És ezek negatív címkéjű dolgok, tulajdonságok. Azok pedig
nemkívánatosak.
Ráláthatsz, hogy
megkérdőjelezetlenül, felülvizsgálatlanul hittél egy külső ítéletnek és azóta
azon munkálkodsz, hogy ez ne látszódjon. Miközben könnyen lehet, hogy nem is
voltál nyers, csak a Másik így értelmezte a viselkedésed.
Amikor kisgyerekkorban belénk ívódnak ezek a viselkedés-tulajdonság
címkék még egyáltalán nem vagyunk ennek tudatában. Mikor egy gyereknek
először azt mondják, hogy durva vagy, még nem érti, nem jelent neki semmit ez a
szó. Maximum a hangsúlyból érzékeli, hogy azzal, amit csinál, ahogy csinálja,
valami baj van. Aztán – minél többször hallja ezt – elkezd neki összeállni a
történet. A történet, amit a szülők és mások mesélnek. Belehiszi magát a
mesébe.
Aztán felnőttként még mindig
ebben a mesében élünk. Egészen addig, amíg a feszültség el nem kezd
gondolkodtatni, valami felé mozgatni minket. Lehet, hogy újabb meséket fogunk
keresni, megpróbáljuk átírni a programjainkat. Keresünk egy szebb mesét. De az
azonosulások, a hiány történetek ezzel nem változnak, csak el lesznek takarva.
És lehet, hogy végül elég kíváncsivá
válunk és meglátjuk, hogy mesevilágban, illúziókban élünk. Rálelhetünk a puszta valóságra, amit arról
ismerhetünk meg, hogy semmi feszültség nincs benne.
Személyes tapasztalatom az, hogy
az azonosulásokból, a történetekből
gondolkodással nem lehet kiutat találni. Nincs is rá szükség, ugyanis nem
gondolkodással jöttek létre a történetek, hanem egyszerűen összeálltak. Nem
tudatosan raktuk össze, hogy pl. ’nem vagyok megfelelő’. Voltak helyzetek,
amiket szavakkal jellemeztünk, ehhez tapadnak képek ezekről a helyzetekről,
illetve a szituációban megjelent érzések is hozzánőttek ehhez az azonosuláshoz.
Így áll össze egy pl. ’nem vagyok megfelelő’ történet.
Scott Kiloby – Élő
Önvizsgálataiban közvetlenül ezekhez a szavakhoz, képekhez és érzésekhez
fordulunk, és szétválasztva őket, külön-külön nézve és tapasztalva azokat,
egyszerűen szétesnek az identitások. Nem értelmezzük, átgondoljuk a helyzetet,
hanem szemléljük, érezzük. Nem megváltoztatni, eltűntetni, átprogramozni
akarjuk, csak vagyunk velük. De az, hogy leírom ezeket a szavakat, köszönő
viszonyban sincs az Élő Önvizsgálatok megtapasztalásával. A tapasztalás
leírhatatlan, megfogalmazhatatlan.
Az én története abból áll, hogy valamilyen módon hiányosnak, nem
rendben lévőnek tartjuk magunkat, ami kijavítandó, megváltoztatni való, elkerülendő
vagy elrejtendő. Ez feszültséget és folytonos keresést eredményez. Azt
keressük, hogy mi lenne jobb, hogyan lenne jobb és hogyan érhetjük el azt. Ez
rengeteg energiába és feszültségbe kerül. Miközben a kiindulási pont – az hogy
nem vagyok így elég jó – téves elképzelésen alapul. Amint átlátunk a történeten, az azonosulásokon, úgy szűnik meg az
azonosulás, a feszültség és végül a keresés. A meséből a valóságba
kerülünk.
Az önvizsgálatok a hogyan.
Egyszerű, gyakorlatias módjai a szenvedés, az ellenállás és a feszültség
feloldásának!
Ha szeretnél átlátni a
történeteken és a mesevilágodból a feszültségmentes valóságba felé haladni,
válassz az alábbi lehetőségek közül:
Scott Kiloby - Élő Önvizsgálatok alapcsomag ONLINE janár 7.-től
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése