Ez a videó nagyon jól szemlélteti, és a lehető
legegyszerűbben mutatja be, hogy mit csinálunk, amikor félünk. Illetve azt is,
hogy mi az, amit olyankor tehetünk, amikor félünk. Plusz nagyon szórakoztató az
előadásmód és az indiai akcentussal beszélt angol. :)
Itt a videó fordítása:
"Jó napot mindenkinek! Ma a félelemről fogok nektek beszélni. Mi a
félelem? Félni…mi az, félni? Mert észrevettem, hogy az emberek gyakran
félnek. Sokat félnek az emberek. Félnek az öregedéstől, félnek a pénzhiánytól,
a haláltól, félnek ettől, félnek attól, és a legrosszabb: félnek magától a
félelemtől! Félnek attól, hogy féljenek! A félelemtől félnek! A
félelemtől akarunk tehát megszabadulni. Ó, jaj! Rossz irány. A
probléma nem maga a félelem, a gond az, hogy nem vagyunk elég kíváncsiak!
Amikor félünk: azonnal menekülünk. Azt sem tudjuk, hogy mitől menekülünk!
Hogyan tudsz megismerni valamit, amitől elmenekülsz? Ha ki akarsz jönni
valamiből, akkor előbb bele kell menned. Ezt nagyon egyszerű megérteni. Nem
tudsz kijönni egy szobából, ha még nem mentél be oda. Ez nagyon egyszerű. A
kifelé vezető út: a befelé vezető út! Ahogy egy szobánál, úgy a
félelemnél is. Ugyanaz! Ugorj bele! Próbáld meg megismerni a félelmet, lehet,
hogy életed legizgalmasabb dolgaitól félsz. Amikor félsz, a tested
reszketni kezd, így… Ugorj bele! Ó! Figyeld a tested! Mi történik a bensődben?
Fel fogod fedezni, hogy buli van odabent. Egy óriási energiahalom mozog
odabent. Ó, nézz rám, reszketek, anélkül, hogy akarnám. Nem én vagyok a főnök
ebben itt benn. Néha fizetsz azért, hogy felülj a hullámvasútra, hogy ezt
érezd. És most ez az érzés itt van benned, pont itt van, a bensődben! Amikor
félünk, az másfajta élmény is lehet! A legközelebbi alkalommal, amikor
félsz, ne menekülj, légy kíváncsi! Megmondom nektek, a legnagyobb félelem nem a
halálfélelem, hanem az élettől való félelem! Tehát legközelebb, amikor
szemben találod magad a félelemmel, vegyél részt a buliban! Életben
vagyok! Életben vagyok! Reszketek…Reszketek…Nézd a tested! Még el is
táncolhatod: Életben vagyok! Életben vagyok!
Reszketek…reszketek…félek…félek…életben vagyok…életben vagyok!"
Gyors és lényegretörő, amit Mr. Ramesh mond. Lassítsuk le
egy kicsit és nézzük meg részleteiben.
'Mi a félelem?' - teszi fel a kérdést. Hát igen, ez talán az egyik legfontosabb
kérdés. Akár foghatsz is egy papírt és ceruzát. Leírhatod, hogy neked mi. Mit
érzel? Hogyan félsz? Kicsit aggódsz, szorongsz vagy rettegsz? Mire gondolsz
ilyenkor? Mik járnak a fejedben? Hogyan reagálsz? Menekülsz, lefagysz, vagy
küzdesz?
Én azt tapasztaltam, hogy a félelemmel addig semmit
sem tudtam kezdeni, amíg nem lassítottam le a bennem dúló érzelmi vihart.
És ez írásban volt a leghatékonyabb. Ráadásul a leírt mondatok
igazság-valóságtartalmát aztán egyesével felül tudtam vizsgálni. Így kicsit jobban
képbe kerültem, hogy mi is történik, amikor épp félek, plusz egy kissé le is
nyugodtam.
Aztán, többnyire a félelem valamire mutat. Pontosabban
valamitől félünk. Ahogy mondja, ez sok minden lehet, és az is igaz, hogy
magától a félelemtől is félünk. Félünk félni, mintha az valami szörnyűséges
dolog lenne.
Miközben mi is történik, amikor félünk?
Igazából nem is tudjuk, hiszen azonnal meg akarunk
szabadulni tőle, menekülünk fizikailag vagy a gondolatainkba, de semmiképp sem
tapasztuljuk meg úgy jó alaposan. Nagyon igaz, hogy egyáltalán nem
vagyunk kíváncsiak a félelemre, és a vele járó érzésekre és gondolatokra sem.
Pedig könnyen lehet, hogy ezzel a kimeneküléssel lemaradunk
valamiről. Ami talán nem is olyan szörnyű.
Nem is ismerjük a félelmet, mert csak a megszabadulással vagyunk elfoglalva.
De miért menekülünk valami elől, amit nem is ismerünk?
Egyetértek Mr. Ramesh-el. Legalább ismerjük meg a félelmet,
mielőtt az összes energiánkat arra pazarolnánk, hogy megszüntessük. Ráadásul
milyen eredményességgel sikerül ez? És mennyi energiát emészt fel?!
Egyszóval, van az a lehetőségünk is, hogy
megtapasztaljuk, ami akkor történik, amikor félünk. Mi történik ilyenkor?
Reszketünk, remegünk, gombóc van a torkunkban,
bizsereg-zsibbad a testünk...csupa energia. Miért kell ezektől az
érzésektől félni?
Egy csomó gondolat is megjelenhet: 'Mi lesz velem? Hova fog
ez vezetni? Mi lesz, ha ez már örökké így marad? Bele fogok halni!' Miért
kell ezektől a gondolatoktól félni?
Olyan valóságosnak tűnik, olyan félelmetesnek! És az?
Tényleg, valóban félelmetes?
Nagyon hasonló ez az érzés a hullámvasúton átélhető
érzésekhez, amiért még fizetünk is! Tiszta őrület! Amikor meg itt van
(hullámvasút nélkül), akkor nem akarjuk.
Nincs szükség semmi másra, mint némi kiváncsiságra! Hogy
hagyjuk az érzésnek, hadd vigyen. Nem tart ez sokkal tovább, mint egy
hullámvasutas menet, ha hagyjuk neki, hogy legyen, remegjen, szorítson,
nyomjon...
Sőt, ha elfelejtjük, hogy épp félünk, akkor még bulinak is
felfoghatjuk! Pont, mint a vidámparkban, nem?
És mi a különbség a hullámvasút-érzés és a félelem közt? Egy
valami: az előbbit akarjuk, az utóbbi csak úgy jön.
Nincs más különbség csak az irányítás (pontosabban annak illúziója). Mert
valójában mit kontrollálunk a hullámvasúton? Semmit, nem tudjuk, hogy fogunk-e
hányni, megfájdul-e a fejünk, kisiklik-e a kocsi, leszakad-e a szerkezet.
Ezzel szemben mi az, amit nem tudunk kontrollálni a
félelemben? Semmit! Azaz abszolút kontrollálható a folyamat. Teljes
figyelmünkkel ott tudunk lenni. A legapróbb részletekig tudjuk érezni a
remegést, észre tudjuk venni az összes gondolatot!
Végül pedig, mi is az élet?
Az élet érzések és gondolatok összessége. Nézz
csak utána! Szólj, ha találsz valamit, ami nem gondolat vagy érzés az emberi
megtapasztalásban! Ha találsz ilyet, azért még Nóbel díjat is kaphatsz! :)
Ez az indiai úriember azt mondja, hogy a legnagyobb félelmünk nem a
halálfélelem, hanem az élettől való félelem. Félünk az élettől? Ez
elgondolkodtató...próbáld ki fordítva! Legalább egyszer! Legalább egyszer ne
félj az érzésektől, hanem élvezd őket, akárcsak valami gigantikus
hullámvasút-bulit! Egyszer, a kedvedért...aztán úgy élheted az életed...ahogy
addig soha. A kifelé vezető út a befelé vezető út!
Én megtanultam verekedni, hogy megvédjem magam. Megtanultam
a test fizikai működését, egészségesen étkeztem és mozogtam, nehogy
megbetegedjek. Elkezdtem a mentális összetevőket vizsgálni, hogy ne kelljen
félnem. Lelki, spirituális tanítások és tapasztalások felé is mentem, hogy
megtaláljam a belső békét. Mindössze azért, mert féltem! Féltem, hogy
eltángálnak, féltem, hogy beteg leszek, hogy gyenge leszek, hogy fájni fog,
hogy örökké így marad. Féltem, hogy valami baj van velem és hogy a békét sosem
lelem meg.
És mit nem vettem észre közben? Azt, hogy élek. Hogy a félelem (is) az élet.
Mert az élet és a félelem = érzések és gondolatok.
Lehet, hogy kissé filozófikusnak tűnik ez az írás. És az is, sok tapasztalással
mögötte.
Ha kíváncsi vagy többre is, nézz körül itt a blogon. Ha saját megtapasztalást
szeretnél, gyere el valamelyik tanfolyamunkra vagy keress meg személyesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése