Most éppen félsz? (=Most éppen szorongsz, pánikolsz,
rettegsz, aggódsz?) És most?.....És most?....És ebben a pillanatban?...
Légy résen! Nem tudsz állandóan félni vagy szorongani. Ez
egyszerűen nem lehetséges.
Vedd észre a pillanatokat, amikor épp nem félsz! Figyeld
meg, hogy az ilyen pillanatokból is rengeteg van.
Állandóan szorongsz? Én nem hiszek neked! Te elhiszed
magadnak ezt? Igen, néha tényleg úgy tűnik, hogy állandóan vagy szinte mindig ott a
szorongás. De ez is, a félelem is csak pillanatnyi. Mindig csak abban a
pillanatban létezik, és még csak nem is valódi, csak valóságosnak tűnik.
Mi a félelem, mi a szorongás?
A legjobban akkor tudod ezt a kérdést megválaszolni, ha a
legközelebbi szorongásnál nagyon figyelsz! Figyelsz, hogy mi zajlik éppen.
Mert sokszor mondjuk, hogy félünk, és a társai. De mi az
tulajdonképpen? Nem azt kérdem, hogy mitől félsz, hanem, hogy mi az pontosan,
amit ilyenkor érzel és gondolsz.
Hadd szemléltessem ezt egy hasonlattal. Gyakran használom a
vihar példáját. Amíg nem tudom, hogy a vihar milyen alkotórészekből áll és
nagyjából meddig tarthat, illetve mi az oka, addig félelmetes is lehet. Ezt
sokan átéltük gyerekként.
A vihar addig félelmetes, amíg nem ismerjük, és amíg
megtoldjuk néhány jövőbe mutató, többesélyes és számunkra hátrányos kimenetelű
gondolattal.
Miből is áll ez a félelmetes vihar? Felhő, szél, esőcsepp,
villanás, dörgés. Együtt és ismeretlenül félelmetes lehet. (Azért csak lehet,
mert minimanóként még sehogy sem értelmeztük a vihart. Nagyobb gyerekként már
hallhattunk ezt azt róla, és kialakult bennünk valamilyen kép a sötétről,
szélről, villámról és mennydörgésről.)
Szóval, ha különválasztjuk a felhő félelmetes? A szél? Az
esőcsepp? A fényvillanás? A hangos dörgés? Főleg úgy, hogy már tudjuk, mi
hogyan jön létre. És azt is tudjuk, hogy el fog múlni!
A félelemmel, pánikkal és társaival ugyanez a helyzet!
Mondhatni, hogy ezek érzelmi viharok, amiket nem ismerünk igazán.
Miből is áll a félelem?
Figyeld meg legközelebb, vagy most, ha éppen most is félsz!
(amit kétlek, mert éppen olvasol. És ha nem csak nézed a betűket, hanem érted
is miről hablatyolok, akkor most nem a féléssel vagy elfoglalva.)
Figyeld meg, hogy pontosan mi történik! Mi alkotja a félelem
vihart? Milyen összetevői vannak a szorongásnak?
Ha jól figyelsz, lecsendesedsz kicsit, lassítasz az elme
fénysebességű tempóján, észreveheted, hogy két dologból áll a félelem!
Gondolatokból és érzésekből. Ennyi.
Tovább szemlélődve szavakból, mondatokból, (néha halovány)
mentális képekből és érzetekből. Ahogy viharnál is néztük: egy szó, kép vagy
érzet önmagában félelmetes? Az logikus elme most lehet, hogy hahotázik: 'Már
hogy is félhetnék pár betűtől!?'
Amint megismered a félelem részeit, a gondolatokat és
érzeteket, már nem is olyan szörnyűséges ez az félelem vihar.
És még tovább mehetsz! Volt már olyan, hogy nem múlt el a
szorongás? Mindig elmúlik, akárcsak a valódi vihar. Lassan kezded kiismerni.
Egyre kevésbé félelmetes, nem? :)
Mi maradt még? Ja, igen, a jövőbe mutató gondolatok. Várjunk
csak...hisz ezek is csak gondolatok: szavak és (rém)képek!
Már csak az ok maradt hátra. Na erre aztán temérdek a
magyarázat. Keresd meg a hozzád legközelebb állót, vagy találd meg a saját
válaszod. De még az is lehet, hogy némi vizsgálódás után már nem is fog
érdekelni az ok. Én így jártam :) A félelmek megszűntek, elhagytak. Most meg -
amióta már nem foglalkoztat az ok - kezembe akadt Szendi Gábor: Pánik
könyve. És kezdem megérteni az okokat. A valóság (vagy Sors, Isten, Univerzum)
mindig azt adja, amire épp szükség van.
Most éppen félsz? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése