A SZABADSÁG A TUDATOSSÁGBAN REJLIK

Eredendően nincsen velünk semmi baj. Csak éppen nem mindig vagyunk ennek tudatában. Nem vagyunk hiányosak vagy nem megfelelőek. Csupán elhittük ezeket magunkról, megtanultuk, hogy rosszak vagy jók, ügyesek vagy ügyetlenek vagyunk. És mindezeket, megkérdőjelezés nélkül hittük el. Nem volt olyan gondolatunk, hogy ’Elhiggyem?’. Elhittük és kész. Nem volt választási lehetőségünk, mert nem voltunk tudatában, hogy épp elhiszünk valamit. Így azonosultunk be rossz és jó gyerekké, okossá vagy butává, széppé vagy csúnyává, bátorrá vagy félénkké és még sorolhatnám az ellentétpárokat.

Nem vagyunk sem ilyenek, sem olyanok. Ez csak a dualista hitvilág szüleménye. A valódi lényünk nem kettős. Amikor megszülettünk még úgy voltunk egységben mindennel, hogy fogalmunk sem volt róla. Nem volt ’földi’ tudásunk, nem volt értelmezésünk, nem tudtunk különbséget tenni. Nem voltunk elkülönülve.

A valódi lényünk közelebb van, mint gondolnánk. Csak az elhitt gondolatok, az azonosulásaink választanak el tőle. És ez sem teljesen igaz. Ez az elválasztás egyben a híd is önmagunk felé. Ugyanis elválasztva élni nem ’jó’ nekünk. Az elválasztottság-érzés a szenvedésünk egyik fő forrása. Egyedül érezzük magunkat, ezért is keressük a Másik vagy mások társaságát. Hogy ne kelljen éreznünk a különállóságot.

És maga az elkülönültség gondolat-érzés együttese is hiedelem. Megtanultuk magunkat különálló lényként látni. Például amikor a szüleink mutattak egymásra, hogy ’Ő apu’ és ’Ő meg anyu’. Aztán ránk, hogy ’Baba’. Így szép lassan elhittük magunkat különállónak, és beleestünk a dualitás világába. Innen fakad minden magányosság érzetünk.

Amikor elkezd bennünk tudatosulni az automatikusan működő ’robot-énünk’ és az ebből származó szenvedés, legyen az fájdalom, félelem, hiányérzet vagy elkülönültség érzés, akkor nyílik meg a lehetőség a hiedelmeink felülvizsgálására. Amikor ráeszmélünk arra a képességünkre, hogy tudatában vagyunk a gondolatoknak, érzéseknek és cselekvésnek, azt is megérthetjük, hogy az, aki tudatában van ezeknek, ’nem lehet’ egy a gondolattal, az érzéssel vagy a cselekvéssel. Ekkor világlik ki, hogy azonosultunk a fájdalmunkkal, félelmünkkel, hiányérzetünkkel és különállóságunkkal. Hogy nem a fájdalom vagyok, hanem az, aki tudatában a fájdalomnak. Hogy nem én félek, hanem tudatában vagyok a félelmet egyben tartó gondolatoknak és érzéseknek. Hogy nem vagyok hiányos, nem vagyok elégtelen, hanem csak elhittem, hogy valami nincs velem rendben. Hogy nem vagyok elkülönülve másoktól, hanem mindössze így értelmezte az elmém.

Nincs velünk semmi baj. Csupán elhittük, hogy igen. Csupán így értelmeződött bennünk.

Ezzel a felismeréssel bármikor felülvizsgálhatom, hogy valójában kell-e hinnem a gondolatoknak. Legyen az félelmetes gondolat, a ’nem vagyok megfelelő’ gondolat, vagy bármilyen más feszültséget keltő gondolat.

Nap, mint nap azt találom, hogy nem szükséges. Az automata üzemmód fokozatosan elkezdett átváltani a tudatos jelenlét állapotába. És minden egyes alkalom, amikor észreveszem az automata reakcióimat, az egy-egy lépés a tudatosság útján.
Van mód arra is, hogy ezek az 'észrevevések' gyakoribbak legyenek. Találhatok különböző eszközöket az élet tudatos megéléséhez. Ilyen például a meditáció, ami lényegében nem más, mint a figyelem képességének aktív használata.

Meditálni, azaz észrevenni, ami a jelen pillanatban történik, és tudatosítani, hogy az észlelésemben nincs más, mint gondolatok (mentális és élő képek, illetve szavak) és testi érzetek (melegség, bizsergés, nyomás, szúrás, szorítás stb.) bárhol és bármikor lehet. Meditáció lehet a reggeli felkelés, egy kávé elfogyasztása, a munkába utazás, a sport, az evés, egy beszélgetés, a külvilág hangjainak hallgatása, egy ölelés, a szex, az írás és sorolhatnám a végtelenségig. A lényeg, hogy minden érzékszervemmel, tudatos figyelemmel legyek benne. Minél többször teszem ezt, annál tudatosabbá válok.
És hogy ez mire jó? Arra, hogy egy olyan gondolat, ami feszültséget szül, vagy maga a feszültség érzése nem zár be többé. Ha tudatában vagyok a feszültséggel kapcsolatos gondolatoknak és az érzéseknek, már kevésbé azonosítom magam velük. Így szabadon megélhetem az érzést, vehetem észre a gondolatokat.

Itt egy gyakorlat, hívhatjuk meditációnak is, ha szeretnéd megtapasztalni, amiről írtam:

Csendesedj el belül, akár hunyd is le a szemed egy-egy mondat között. Idézz fel egy benned feszültséget keltő helyzetet, személyt. Lehet ez múltbeli vagy a jövőbe vetített helyzet. Nézz rá erre a helyzetre, személyre úgy, mintha egy külső szemlélő lennél. Figyeld meg, hogy mi történik, mit látsz vagy érzel…. Fedezd fel, hogy semmi más nem történik, mint gondolatok és érzések merülnek fel…. Lehet, hogy kívülről vagy a saját nézőpontodból látod a helyzetet. Lehet, hogy a gondolatok szavakként, mondatokban bukkannak fel. Lehet, hogy enyhébb vagy intenzívebb érzeteket tapasztalsz a testedben.

Nincs más dolgod, mint tudatában lenni ezeknek a gondolatoknak és érzeteknek. Csak nézd és érezd. Hagyd most kicsit itt lenni ezeket, anélkül, hogy továbbgondolnád, megoldást keresnél, kimenekülnél vagy meg akarnád szüntetni őket. Legyél megfigyelő…. Vedd észre, hogy egyik érzés, egyik gondolat sem mondja, hogy változtatnod kellene…. Figyeld meg, ahogy felerősödnek az érzések, ahogy újabb és újabb gondolatok tolulnak, és maradj még kicsit külső szemlélő…. Lásd, hogy a gondolat nem Te vagy, hiszen akkor nem is vennéd észre. Egy gondolat nem lehet tudatában önmagának…. Lásd, hogy az érzés nem Te vagy, egy érzés nem lehet tudatában önmagának…. Ha valami, akkor a tudat vagy, az észlelő.

Most térj vissza a kiinduló helyzethez, személyhez. Van azzal a gondolattal vagy érzéssel bármi baj, ami épp most merül fel?... Lásd, hogy a válasz erre a kérdésre, egy újabb gondolat vagy érzés. Lehet, hogy ez is, az is, egyszerre…. Fedezd fel a tapasztalásodban, hogy ha nem ’csinálsz’ semmit a felmerült gondolattal, érzéssel, akkor is változik, eltűnik…. Nem kell megszabadulnod tőle vagy megoldást keresni, mert magától jött és magától megy…. Mindössze az tart itt egy stresszes élményt, hogy el akarod távolítani. Most hagyd kicsit, hogy észrevehesd, amint magától oszlik szét.

A tudatosság ennyi: észreveszed a gondolatot, észleled az érzést. A szabadság ebben a tudatosságban rejlik. A szabadság a gondolatok és érzések ítéletektől mentes, puszta megtapasztalása.

Ha élőben is kíváncsi vagy ilyen tapasztalásra, gyere el a Meditációs Napra szeptember 27.-én, Szentendrére! 

További részletek itt a blogon: http://a-munka.blogspot.hu/p/blog-page_3.html

SCOTT KILOBY: ÖNSZERETET VIDEÓ

Mennyi mindent hittünk el a szeretetről! Hogy elfogadó, gyengéd, örömteli, megengedő, megbocsátó, kellemes, együtt érző és még sorolhatnám a jelzőket. És amikor ezek a jelzők nincsenek vagy épp az ellenkezőjük van egy adott helyzetben, akkor az már nem szeretet. Más címkét kap, és innentől nyomban kezdjük rosszul érezni magunkat. Elhittük, hogy a szeretet egy olyan JÓ dolog, aminek az ellentéte ROSSZ. Miközben a 'gyengéd' és a 'nyers' csak történet. Mit is jelent ez? Csak azt, hogy mindkettő viszonyítás és nagyon is szubjektív.

Scott ebben videóban rámutat, hogy a 'rossz' dolgok, amik nem tetszenek más emberekben viselkedésében, csupán visszatükrözik az elhitt hiányosságainkat, a Hiány-énünket, azokat az azonosulásainkat, amik azt mondják: 'Nem vagyok elég jó'! Ez a viszonyítás okozza az elkülönültség érzetét, ami gondolatok, mentális képek és testi érzetek összessége.

Amikor őszintén beismered, hogy 'Nem vagyok elég jó', akkor nyílik lehetőséged ténylegesen találkozni ennek a nem rendben levőségnek, hiány-énnek az aspektusaival. Amint szembenézel ezzel a hiány-történettel, akkor van végre lehetőséged találkozni azzal, amivé elhitted magad. Pontosabban azokkal a gondolatokkal és kapcsolódó érzésekkel, amik ezt bizonygatják a számodra. És a gondolatokra, szavakra, képekre, érzetekre feltett kérdéssel, hogy 'Ez az, aki nem elég jó?', láthatsz rá, arra, hogy nincs itt olyan, aki 'nem elég jó'. Csak szavakat, képeket és érzéseket fogsz találni, melyek mind energiák, amik címkék nélkül csak vannak, nem okoznak semmit. Így a feszültség is semmivé foszlik.

HASONLÓSÁGOK, MÁSKÉPPEN MINDEN EGY

Az elmúlt húszon pár évben sokféle hagyománnyal ismerkedtem. Vallási, ezoterikus és spirituális könyveket olvastam, látókkal és ’hétköznapi bölcsekkel’ találkoztam. Kerestem. Eleinte meg sem fogalmaztam, hogy mit. Aztán olyan címkéket kapott a keresés, mint kiegyensúlyozottság, harmónia, belső béke, szeretet, tiszta szív, önzetlenség, nyitottság. És ez a keresés nem volt hiábavaló. Mind megtaláltam. Csak a megtartással volt és van némi nehézség :-) Mára már csitult a megtartás vágya, már nem jelent mindig nehézséget a békétlenség, az önzőség vagy zártság. És ebben nagy segítségemre vannak az Önvizsgálatok.

Minden, amivel az életem során találkoztam, kapcsolódik. Mindig van hasonlóság, néha pedig egyszerűen azt látom, hogy két teljesen más hagyomány vagy kultúra ugyanúgy fogalmaz. Különböző könyvekben szinte ugyanaz van leírva, kicsit másképp fogalmazva. Például a Ji King-ben (Müller Péter – Jóskönyv) ezeket olvasom:

„Abban a tévhitben élünk, hogy semmi sem egy velünk, mindentől külön élünk…”

Scott Kiloby ugyanezt találta. Ő is azt tartja, a különállóság hiedelem, mondhatjuk tévhitnek is. A lényeg, hogy elhittük, hogy a dolgok elkülönülve léteznek. Az Élő Önvizsgálatokkal az elkülönültség, a nem rendben levőség, a hiányosság különböző megjelenési formáit keressük, és nem találjuk. Mert nincs elkülönültség. Minden Egy, ahogy sok hagyomány és bölcs hangoztatja, és némelyek élik is. És ezt mondja Jézus is a Bibliában: „Az Atya és én egyek vagyunk.”. Byron Katie azt írja, hogy a gondolatok az Egy Elmében vannak és – függetlenül a földrajzi és kulturális különbségektől – az emberekben a világon mindenhol ugyanolyan gondolatok bukkannak fel, ugyanazoktól a gondolatoktól szenvednek. Vagy éppenséggel ugyanazoktól a gondolatoktól boldogok.

Régebben sokat forgattam a Ji King-et, az ősi, kínai jóskönyvet, ami nem jövendőt mond, hanem a jin és a jang energia viszonyait láttatja egy adott helyzetben, és megmutatja, hogy ebben a helyzetben a cselekvés melyik irányban az áldott és melyikben nem. Ez nem valami misztikus csoda, csak csodálatos. Azt tapasztalom, hogy amikor tiszta szívvel állok magam elé, ugyanazokat az irányokat látom, amit a könyv szokott mutatni. Ez az állapot a józan paraszti ész és a tiszta szív keveréke. Nem mindig értettem a könyv, a jósjelek üzenetét. 

Két és fél év ÖnMunka után, mostanában újra olvasgatom. Újdonságként hat. És most mélyebben jön át. Talán a több tapasztalat, talán az új nézőpont az okai, nem tudom.

„az ősi szemlélet azt mondja: a Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne is van!”  (Müller Péter: Jóskönyv)

ÖnMunkás szemmel ezeket a sorokat nézhetjük úgy is, hogy hemzsegnek a hiedelmektől. Főleg akkor, ha az ellenkezőjét gondoljuk vagy véljük tapasztalni.

Mióta ismerkedek a Munkával és az Élő Önvizsgálatokkal és észrevettem, tudatosodtam a hiedelmeimre, próbáltam valamilyen módon megszabadulni tőlük. Megértéssel, közvetlen, értelmezés nélküli ránézéssel vagy megtapasztalással, de valahol mindig ott volt a megszabadulás, megváltoztatás, jobbá tétel vágya, igénye, akarata. Az ’én’ akarata.

Pár napja ez elkezdett megváltozni. Ezt a változást vagy látást nem ’én’ akartam. Egyszer csak azt láttam, hogy a szavak hordoznak jelentést, van értelmük. Csak félreértelmezzük őket az ’én’ akarásával, rövidlátásával, türelmetlenségével. Lehet, hogy ez csak nekem nagy felismerés.

Az Élő Önvizsgálatokat is értelmeztem, mégpedig úgy, hogy ha egy szó önmagában (legyen ez a szó a szeretet), értelmezés nélkül, nem jelent semmit, akkor az nincs is (nincs szeretet). Miközben valamit érzek, tehát valóságosnak tűnik (van szeretet). És megtapasztaltam az érzést, értelmezés nélkül, mint energia és ennek az energiának sincs jelentése (nincs szeretet). Akkor most van vagy nincs? (Többektől is hallottam hasonló, káosz-szerű állapot-érzéseket. Úgy látjuk, hogy ez egy stációja az önismereti utunknak.) Nagy könnyebbség számomra, hogy a választ nem kell tudnom. Nem számít, hogy mit gondolok, milyen gondolat jelenik meg bennem. Valahol mélyen, belül ott a szavakkal kifejezhetetlen (szeretet), amiről nem tudom, hogy mi. De jó és rendben levő, természetes, mint minden.

Erről ír, beszél minden hagyomány és bölcselet, csak mi, egyénenként, sokféle értelmezéssel, sokszor félre értelmezve éljük meg. Ebben is hasonlóak vagyunk. Minden Egy.

„Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme, mely mindent áthat, mindenben benne van és mindennel szétválaszthatatlanul egy!” – Müller Péter: Jóskönyv

Ha úgy érzed, hogy hiányzik valami vagy nem vagy elég jó, és szembe néznél a vélt hiányosságokkal, olvass itt a blogon erről a két nagyszerű önvizsgálatról, végezd önállóan, vagy ha elakadsz, kérj segítséget. Szeptembertől újra tartunk tanfolyamokat, ahol elsajátíthatod az ÖnMunka módszereit.

Aktuális tanfolyamok itt: 

http://www.onmunka.blogspot.hu/p/aktualis-onmunka-tanfolyamok-treningek.html

Akkreditált facilitátorok itt: 

http://www.onmunka.blogspot.hu/p/akkreditalt-facilitatorok.html

AZ ELME NYITOTTSÁGI ÁLLAPOTA

A minap volt egy "nehéz" helyzet az életemben. Ebből született a következő írás. Köszönöm a nehéz helyzetnek és a résztvevőknek! No meg az önvizsgálatnak és az önvizsgálónak :-)

Azt hinni, hogy a Másik megérti (úgy érti, ahogy az bennem megélődik - amit sokszor magam sem értek!) azt, amit kommunikálok felé, a beszűkült érzékelésű elme szüleménye. Egy megvizsgálatlan hiedelem az a gondolat, hogy a Másik meg/ért engem. Fogalmazhatok pontosan, tisztán érthetően, gesztikulálhatok tudatosan, lehet a szívemben mindent körülölelő szeretet, a Másik mindenképpen a saját szemüvegén, a saját szűrőjén, az elméje aktuális nyitottsági állapotán keresztül fogja értelmezni a hallottakat, látottakat. És ugyanígy az, amit közölni szeretnék, a szűrőimen, az elmém jelenlegi nyitottsági állapotán keresztül indul a Másik felé. Lehet elképzelésem arról, hogy hogyan fogja vagy hogyan kellene fogadnia, hogy meg kellene értenie és úgy kellene értenie, ahogy az bennem van és megy felé. Nem rajtam múlik, hogy miképpen értelmezi a kommunikációmat és még csak rajta sem. A másik "megértése" csak azon múlik, hogy az elme éppen mit tud befogadni. 

Megjegyzem, az elme nem ellenség. Az elme egyszerűen kondíciónálódott. Az elme működését úgy képzelem, hogy a bejövő információkat valamely módon értelmezi és az értelmezések összességéből azonosul énné. Az a bibliai jelenet jutott eszembe, amikor Ádám és Éva a tudás fájáról csemegéznek. Talán ez lehetett az elme szimbolikus születése.

Visszatérve, nem azt mondom, hogy értelmetlen körültekintően fogalmazni, átgondoltan gesztikulálni, egyszóval csiszolni, tisztítani a kommunikációnkat, csak azt, hogy ahogyan ezt a Másik fogadja, ahogy megérkezik hozzá, az Ő szűrőjén, az elméjén. Sőt, a tiszta kommunikáció alapja a békés megélésnek.
Olyan világban élünk, ahol többnyire az elmén keresztül értelmeződnek a dolgok. Az önvizsgálat erre az értelmezésre láttat rá! Az önismeret olyan folyamat, amiben felfedezzük az értelmezéseket és ezek az értelmezések így, rájuk látva, elkezdenek szertefoszlani. Visszakerülhetünk abba a Paradicsomi állapotba, amikor úgy mentünk el az Almafa mellett, hogy észre sem vettük :-) A Nem-tudás, békés állapotába. A billegő egyensúlyunk középpontjába. 

Milyen szó már ez is: köz-ép-pont.

És - ahogyan a Másikhoz megérkezett a mondandóm és gesztusom - az Ő reakciója tükröződés önmagamról. Hiszen a reakciója megint csak az én szűrőimen keresztül, az elmém aktuális állapotán keresztül, kerül befogadásra. Az egész rólam szól, illetve az azonosult elme értelmezéséről. Amikor erre rálátok, akkor kezd a világ és a benne lévő dolgok másról szólni. Már meglátom őt is. Az elkülönültségem meglazul és egyre inkább látom magam a Másikban és a Másikat bennem. Elmosódnak a határok. Szertefoszlanak a történetek. Csak a jelen közvetlen megtapasztalása marad! És már vannak, pontosabban fogalmazva, észreveszem ezeket a jelen pillanatokat az életemben.

Erre invitállak Téged is!

Legközelebbi tréningek és egyéni konzultáció (kattints a linkekre):

Vidéken
Budapesten

Egyéni konzultáció