A SPONTÁN PÁNIKROHAM - EGY TELJESEN NORMÁLIS FIZIOLÓGIÁS REAKCIÓ TOTÁLIS FÉLREÉRTÉSE

„…az érzelmek minősége, hogy például valami félelmetes-e vagy izgalmas, azon múlik, hogyan értelmezzük a helyzetet. Ha például valakinek kialakul egy spontán pánikrohama, azt értelmezheti veszélyesnek, s így épülhet ki nála az ismételt rohamok hatására a spontán pánikos pánikzavar. Ha viszont sikerül megértenie, hogy ezek a rohamok teljesen veszélytelenek, akkor megszűnhet a félelme, bár a rohamok esetleg még néha előjönnek.” Szendi Gábor: Pánik – Tények és Tévhitek

Kiegészítésként fontos tudni, hogy mit értünk spontán pánikrohamon és spontán pánikos pánikzavaron!

Spontán pánikroham: amikor nincs konkrét ijesztő vagy félelmetes helyzet, gondolat vagy érzés, ami kiváltja a rohamot. A roham tünetei felismert ok nélkül jelennek meg.

Spontán pánikos pánikzavar: Szendi Gábor a spontán pánikot nem betegségnek, hanem zavarnak hívja, mert nincs rendellenesen működő szervi háttere a rohamnak. A spontán pániknál mindössze arról van szó, hogy az agyban a széndioxid szintje – az oxigén szinthez képest – megnövekszik, ezért az agy parancsot ad a széndioxid-oxigén arány normalizálására. Ez tünetileg légszomj, szédülés, zsibbadás, ziháló légzés, szapora szívverés, vérnyomásemelkedés formájában jelenhet meg. Ha az elme ezeket a tüneteket veszélyesnek értelmezi, akkor hosszabb ideig fennmaradnak, felerősödnek és gyakrabban fordulnak elő. Ez a pánikzavar. Ha az elme ezt nem értelmezi veszélyesnek, akkor gyorsabban és félelemmentesen zajlik a spontán pánikroham és többé nem, vagy nagyon ritkán és enyhén jelentkezik.

A pánikosok körében bizonyított a széndioxid érzékenység, ami az agyi széndioxid érzékelők extra érzékenységének következménye. Ez önmagában nem befolyásolja az egészséget, és evolúciós gyökerei vannak. Ezekről bővebben a fent említett könyvben olvashatsz.

Ha ezt a mechanizmust a pánikos megérti, átlátja, az nagyban elősegíti az indokolatlan veszélyérzet, a félelemérzet csökkenését vagy teljes megszűnését. A megértési folyamatot pedig nagyban támogatja a rendszeres önvizsgálat.

Az első két pánikrohamom a spontán pánik kategóriájába sorolható, ugyanis mindkettő az éjszaka közepén felébredve ért. Ez a két roham izomfeszülésekkel, egész testre kiterjedő remegéssel, hidegverítékezéssel, fokozott szívdobogással és nagyfokú izgatottsággal jártak. Az első alkalommal felhívtam az orvosi ügyeletet, ahol egy unott női hang nyugtató gyógyszert javasolt, és letette a telefont. Ez némiképp kizökkentett a félelemből. Igazából alaposan felbosszantott a hozzám állása, így a testemben másféle érzetek is megjelentek, de alapjában véve a félelmem csökkent. A második roham két nappal később következett be és nagyjából ugyanúgy folyt le, mint az előző, leszámítva az ügyelet felhívását. Mindkettő körülbelül egy órán keresztül tartott.

Ezek után az elmém elkezdett nagyon figyelni. Amikor észlete az említett tünetek egyikét vagy valamilyen fura – addig nem észlelt – érzetet, és veszélyesnek minősítette, akkor beindult a roham. Ezek a rohamok annyiban különböztek az első kettőtől, hogy az elmém folyamatosan értelmezte a testi érzeteket, illetve elkezdett előre gondolkodni. Például ha valahova egyedül vagy éjszaka kellett mennem, ahol nem volt gyorsan elérhető segítség, akkor az veszélyesnek minősült, és sokszor beindította a rohamot. Ez a fajta pánikroham már a másik csoportba, a szorongásos pánik csoportjába tartozik.

Erről majd a következő bejegyzésben írok!

Kicsit visszatérve az indító idézetre, a pánik, a szorongás, összeségében a félelmek az elme értelmezései. Az éppen adott információk (gondolatok: 'valami baj lesz' és testi érzetek: 'szapora szívverés, szédülés' stb.) alapján az agy válaszreakciókat eszközöl a 'túlélés' érdekében. Az elme mindig a lehető legkissebb rosszat választja, ami lehet egy félelmetes gondolat vagy egy menekülési útvonal. Mindegy, bármiképp is van, mert csak az elme önvédelmi mechanizmusai indulnak be. És amikor ezek működések átláthatóvá válnak, akkor a tünetek lassan vagy akár azonnal megszűnnek, illetve nem értelmeződnek rossznak vagy félelmetesnek. Magyarul, amikor megértem az elme és a test működését, akkor már nem fog veszélyesnek tűnni a légszomj vagy mellkasi nyomás, így ezek a tünetek könnyebben távozhatnak.

Az önvizsgálatok hozadéka az értelmezések kioldódása és az érzések tiszta, feszültségmentes átélése.

ÉSZLELÉS GYAKORLAT (A FÉLELEMRE)

Most éppen félsz? (=Most éppen szorongsz, pánikolsz, rettegsz, aggódsz?) És most?.....És most?....És ebben a pillanatban?...

Légy résen! Nem tudsz állandóan félni vagy szorongani. Ez egyszerűen nem lehetséges.

Vedd észre a pillanatokat, amikor épp nem félsz! Figyeld meg, hogy az ilyen pillanatokból is rengeteg van.

Állandóan szorongsz? Én nem hiszek neked! Te elhiszed magadnak ezt? Igen, néha tényleg úgy tűnik, hogy állandóan vagy szinte mindig ott a szorongás. De ez is, a félelem is csak pillanatnyi. Mindig csak abban a pillanatban létezik, és még csak nem is valódi, csak valóságosnak tűnik.

Mi a félelem, mi a szorongás?

A legjobban akkor tudod ezt a kérdést megválaszolni, ha a legközelebbi szorongásnál nagyon figyelsz! Figyelsz, hogy mi zajlik éppen.

Mert sokszor mondjuk, hogy félünk, és a társai. De mi az tulajdonképpen? Nem azt kérdem, hogy mitől félsz, hanem, hogy mi az pontosan, amit ilyenkor érzel és gondolsz.

Hadd szemléltessem ezt egy hasonlattal. Gyakran használom a vihar példáját. Amíg nem tudom, hogy a vihar milyen alkotórészekből áll és nagyjából meddig tarthat, illetve mi az oka, addig félelmetes is lehet. Ezt sokan átéltük gyerekként.

A vihar addig félelmetes, amíg nem ismerjük, és amíg megtoldjuk néhány jövőbe mutató, többesélyes és számunkra hátrányos kimenetelű gondolattal.

Miből is áll ez a félelmetes vihar? Felhő, szél, esőcsepp, villanás, dörgés. Együtt és ismeretlenül félelmetes lehet. (Azért csak lehet, mert minimanóként még sehogy sem értelmeztük a vihart. Nagyobb gyerekként már hallhattunk ezt azt róla, és kialakult bennünk valamilyen kép a sötétről, szélről, villámról és mennydörgésről.)

Szóval, ha különválasztjuk a felhő félelmetes? A szél? Az esőcsepp? A fényvillanás? A hangos dörgés? Főleg úgy, hogy már tudjuk, mi hogyan jön létre. És azt is tudjuk, hogy el fog múlni!

A félelemmel, pánikkal és társaival ugyanez a helyzet! Mondhatni, hogy ezek érzelmi viharok, amiket nem ismerünk igazán.

Miből is áll a félelem?

Figyeld meg legközelebb, vagy most, ha éppen most is félsz! (amit kétlek, mert éppen olvasol. És ha nem csak nézed a betűket, hanem érted is miről hablatyolok, akkor most nem a féléssel vagy elfoglalva.)

Figyeld meg, hogy pontosan mi történik! Mi alkotja a félelem vihart? Milyen összetevői vannak a szorongásnak?

Ha jól figyelsz, lecsendesedsz kicsit, lassítasz az elme fénysebességű tempóján, észreveheted, hogy két dologból áll a félelem!

Gondolatokból és érzésekből. Ennyi.

Tovább szemlélődve szavakból, mondatokból, (néha halovány) mentális képekből és érzetekből. Ahogy viharnál is néztük: egy szó, kép vagy érzet önmagában félelmetes? Az logikus elme most lehet, hogy hahotázik: 'Már hogy is félhetnék pár betűtől!?'

Amint megismered a félelem részeit, a gondolatokat és érzeteket, már nem is olyan szörnyűséges ez az félelem vihar.

És még tovább mehetsz! Volt már olyan, hogy nem múlt el a szorongás? Mindig elmúlik, akárcsak a valódi vihar. Lassan kezded kiismerni. Egyre kevésbé félelmetes, nem? :)

Mi maradt még? Ja, igen, a jövőbe mutató gondolatok. Várjunk csak...hisz ezek is csak gondolatok: szavak és (rém)képek!

Már csak az ok maradt hátra. Na erre aztán temérdek a magyarázat. Keresd meg a hozzád legközelebb állót, vagy találd meg a saját válaszod. De még az is lehet, hogy némi vizsgálódás után már nem is fog érdekelni az ok. Én így jártam :) A félelmek megszűntek, elhagytak. Most meg - amióta már nem foglalkoztat az ok - kezembe akadt Szendi Gábor: Pánik könyve. És kezdem megérteni az okokat. A valóság (vagy Sors, Isten, Univerzum) mindig azt adja, amire épp szükség van.

Most éppen félsz? :)

A PÁNIK AZ BETEGSÉG?

„Egy életprobléma keltette ’depresszió’ vagy ’pánik’ sikeres kezelése azt jelenti, hogy valakit tünetmentessé tettek egy olyan helyzetben, amelyben indokoltak volnának a tünetei. A ’tünetek’ csak a pszichiátria szemüvegén keresztül patológiásak, a mindennapi élet szempontjából a ’tünetek’ a változtatni akarást kiváltó szorongást, lehangoltságot, dühöt jelentik.” Szendi Gábor – Pánik, Tények és Tévhitek c. könyvéből

Érdemes kicsit jobban szemügyre venni, mit is írt le ide a könyv tiszteletre méltó szerzője.

Tehát, akad némi problémám az életemben, amitől lehangolt, depresszív leszek vagy éppenséggel félelemmel teli, szorongó, pánik tüneteim lesznek. Elmegyek a dokihoz, aki gyógyszerrel kezel, tünetmentessé tesz. Mindenki boldog lehetne, de mi is történik valójában? A tüneteim, a lehangoltság vagy félelem, indokoltak, hiszen van valamilyen ok (legalább a fejemben), ami kiváltotta őket. Azzal, hogy tünetmentessé tesz a doki a gyógyszerrel (lenyugtat, tompítja a gondolatokat és az érzéseket), még az ok – nagy valószínűséggel – megmarad. És jó eséllyel újra ki is fogja váltani a tüneteket. Továbbá jöhet még a tünetekhez némi gyógyszer mellékhatás, amitől még nagyobb lesz a katyvasz bennem, plusz ha visszamegyek a dokihoz, a mellékhatás tünetei alapján újabb gyógyszereket írhat fel. Így 'tetézve a bajaim'.

A pszichiátriai protokoll beteges megnyilvánulásnak állítja be az adott élethelyzetre adott reakcióm, a lehangoltsággal vagy félelemmel járó érzelmi állapotom. Magyarul az orvos betegnek nyilvánít.

Ha egy példával akarok élni: Kiderül, hogy a szeretett házastársam el akar válni tőlem, amire én elkeseredett és lehangolt érzelmi állapotba kerülök. Teljesen normális reakció ez, ami tarthat pár órától pár hétig vagy hónapig is, attól függően, hogy milyen mélyen, váratlanul stb. ér engem. A körülöttem élők – tisztán szeretetből – elkezdenek aggódni (lehet, hogy én magam is) és félteni, jobbnál jobb megoldásokat javasolnak, beleérve a pszichiátert is, ha már akkorának érzékelik a bajt.

Mi lenne, ha hagynánk ilyenkor ezeket az érzelmeket megélődni? Hadd legyen a lehangoltság, az aggodalom vagy akár a düh is jelen. Miért kellene elnyomni? Ahogy a könyvrészletben is van: ezek az érzelmi állapotok váltják ki a változtatni akarást. Ami nem más, mint az énvédő, életvédő, öngyógyító belső mechanizmusunk.

A magam életében azt tapasztalom, – és ezt bárki megfigyelheti a saját élethelyzeteiben – hogy nem volt még olyan érzelmi állapot, ami bizonyos idő elteltével el nem múlt volna. Nem tudunk egyfolytában félni, szomorúnak vagy dühösnek lenni. Hosszabb rövidebb idő elteltével minden állapot elmúlik.

Mindemellett, ezek az érzelmi állapotok segítenek nekünk, segítenek kiváltani belőlünk az alapvető emberi és természeti működésünket: a változást, változtatást, változtatni akarást.
(Nem mellesleg a kínai orvoslás többezer éves megfigyelései alapján a betegségeket az érzelmek elfojtása, ki nem fejezése okozza!)

A gyógyszerrel vagy bármilyen figyelemelterelő módszerrel pedig ettől a természetes, változtatni akarástól fosztjuk meg – ha csak átmenetileg is – magunkat. Persze, a gyógyszerrel is úgymond változtatni akarunk a helyzeten. Ha viszont kicsit jobban belegondolunk, a természet évmilliók alatt kialakította a jól bevált túlélő struktúráit, szemben a modern orvostudomány alig több, mint másfél évszázados próbálkozásaival. Mi mégis jobban bízunk az utóbbiban?

Hát, ezt mindeki döntse el a saját belátása szerint.

Az Újmedicina szerint a megjelenő testi tünetek, érzetek nem betegségek, hanem biológiailag logikus következményei egy-egy átélt érzelmi konfliktusnak. És amíg az érzelmeinket konfliktusként éljük meg, nem a maguk természetességében, addig lesznek is tüneteink.

A helyzetek konfliktusként való megélésének feloldására, ezeknek a működéseknek a mélyebb megértésére kiváló eszköz az önvizsgálat!

Én nem hiszem, hogy ha hosszabb ideig vagy gyakran lehangolt vagyok vagy félek, akkor ez betegség. És már bízom annyira a természetben, hogy meg tudjam várni a változtatni akarás állapotát. Engem a pánik és a szorongás tanított meg arra, hogy nincs mitől félni és hogy semmi más nem létezik, mint a jelen pillanat, amiben soha semmi félelmetes nincs. A félelem csak a jövőben ’létezik’, azaz nem létezik, és a múlt értelmezései táplálják. Ezekről bővebben majd egy másik bejegyzésben írok.


Ha úgy érzed, hogy jó lenne átlátni a pánikon, félelmeken, depresszión, betegségen, ha szeretnéd megérteni, megismerni a működéseid, reakcióid és szabadon megélni az érzelmi állapotokat, akkor nézz körül itt a blogon vagy gyere el valamelyik programunkra.

Aktuális ÖnMunka programok itt!

Byron Katie Munka módszere, 1 napos workshop a MagNet házban május 10.-én