'HOGY EZ MEKKORA SZTORI' - A FELISMERÉS EREJE

 Köszönet Móninak, hogy van, hogy megosztotta élete egy szeletét!

Mi a te történeted?

 

'Hogy ez mekkora sztori!' - bukott ki Móniból úgy negyven percnyi önvizsgálat után. 

Hihetetlenül felszabadító, amikor az ember ráeszmél, hogy amit addig valóságnak hitt az egy jókora történet. Egy történet, amit az elménk kreált teljesen tudattalanul, mindössze azért, hogy jobban érezzük magunkat. Mert bármit is gondolunk, az azért van, hogy jó legyen, de legalábbis a legkevésbé rossz legyen. Ez az automatikus én-védő mechanizmusunk.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell védeni magunkat! Ennek egy újabb, erőteljes hiedelem csomag az oka, ami megfogalmazva valahogy így néz ki: Veszélyben vagyok. Támadnak engem. Fenyegetik jóllétem. Megkérdőjelezik az igazam, a jó szándékom, a szeretetem, a tisztaságom és így tovább.

Amikor felismerjük, hogy mindössze azért szenvedünk egy-egy kapcsolatunkban, mert - bár valójában nem tudjuk a Másik gondolatát és érzését - azt hisszük, hogy a Másik ezt vagy azt gondol rólunk, ezt vagy azt csinálja velünk. És legtöbbször még odáig sem jutunk, hogy megkérdezzük: ’Te épp átversz engem?’ vagy ’Bántani akarsz?’. Sokszor addig sem jutunk el, hogy elmondjuk mit gondolunk, érzünk egy-egy helyzetben. Hogy elmondjuk: ’Úgy érzem, átversz.’ vagy ’Engem ez nagyon bánt.’. Gondolatban lerendezzük azzal, hogy elhisszük, átver. Vagy bizonygatjuk magunknak, hogy biztos nem ver át. Többnyire önmagunkon belül lerendezzük, bár szenvedünk tőle.

És itt is fontos tudatában lenni, hogy maga a szenvedés is megóv valamitől, itt is működik az automata én-védő működésünk. Például olyasmitől óvhat meg, hogy szembesülnünk kelljen – ebben az esetben – az átveréssel. Mert az elménk gyakran úgy értelmezi az ilyen helyzeteket, hogy még mindig jobb, ha átver és velem él, mintha mondjuk elhagy. Tűnhet sokkal félelmetesebbnek egyedül élni (legalábbis egy darabig), mint a rendszeres átverés. Nem mellesleg még az is szóba jöhet, hogy a kedves ’átverő’ nincs is tudatában az átverésének, ugyanis az is lehet, hogy nála ez nem minősül átverésnek.

No, de hagyjuk is az Ő részét meg neki. Mert az, amit ő hisz, érez, csinál, az mind az ő dolga.
Erről bővebben a következő bejegyzésben olvashatsz:

http://a-munka.blogspot.hu/2011/12/alapelvek-ii-resz.html 

Van az a pont a szenvedésünkben, amikor elkezdünk kíváncsiak lenni. Elkezdjük felülvizsgálni a helyzeteinket, kapcsolatainkat, hiedelmeinket, az igazunkat. Van, amikor eljutunk oda, hogy meglátjuk, ez már nem jó nekem, ne kapok tőle semmit. Ilyenkor állunk neki keresni, kicsit jobban körülnézni, hogy mi is történik itt. (És ha jobban megfigyeljük, még ilyenkor is kapunk, van értelme a szenvedésnek, hiszen elkezdünk változni, máshogy viszonyulni, kipróbálni dolgokat, módszereket.)
Szóval a kíváncsiságból elindul az életünk egyfajta átvilágítása. És ez kemény. Kemény munka, mert évtizedeken keresztül itatódtunk át az élet, a helyzetek, viselkedések, jó és rossz értelmezésével. Nagyon 'erősen' hisszük, hogy jól látjuk a dolgokat, hogy igazunk van. Bármi áron hajlandóak vagyunk azt védeni. És mit kapunk cserébe? Egy jó adag szenvedést! :) És újfent hangsúlyozom, hogy a szenvedés valójában ’jó’, mert megmozdít, kimozdít a betokosodott történetünkből. 

Amikor ezt meglátjuk, amikor megkaptuk a kellő adag szenvedést, itt az ideje az önvizsgálatnak. Mert nem kell szenvedve leélni az életünket. Felszabadulhatunk a gondolati és érzelmi azonosulásaink, azaz a sztorik alól. Sőt, még élvezhetjük is a gondolatainkat, ha nem hiszünk nekik feltétel nélkül. Az érzelmeinket is megélhetjük szenvedés nélkül. Lehet jót szomorkodni, kellemeset sírni, teljességgel dühösnek lenni, elmélyülve szeretni vagy könnyedén tehetetlennek lenni. Ezeket mind lehet. Szenvedés nélkül is.

Ha már felülvizsgáltuk az érzelmekkel kapcsolatos sztorikat, szabadabban fejezhetjük ki (elsősorban önmagunk felé) az érzéseinket is. 

Ha rájövünk, 'Hogy ez mekkora sztori!'. 

És ha van kedved nézd meg a felvételt Móni önvizsgálatáról az alábbi linken:

Hűtlenség, Átverés, Bizalom a Párkapcsolatban – Munka Önvizsgálat Mónival - Videó

JELENLÉT MEDITÁCIÓ - ONLINE

A jelenlét, a jelen pillanatban levés, a szenvedés abbahagyásának egyik kulcsa.  A jelenlétben a gondolatok (legyenek azok szavak vagy képek) és a testi érzetek észrevevése, puszta észlelése a másik kulcs. És ahogy a jó mesékben itt is van harmadik kulcs: tudatában lenni, hogy ha nem értelmezzük a dolgokat, a gondolatokat és érzéseket, minden bajunk megszűnik.
Persze ez így nagyon egyszerűen hangzik, valóban megélni azonban – a tapasztalataim szerint – csak gyakorlással lehet. Hogyan is lehetne másképp, hiszen a szenvedést, azaz a dolgok értelmezését is jó sokat gyakoroltuk, igaz nem voltunk ennek feltétlenül tudatában.

Legkorábbi és legevidensebb példa az anyukánk. A már születésünk pillanatában is láttuk őt, de nem voltunk tudatában, hogy ő az anyukánk. Megtanultuk, hisz sokszor hallottuk az anya szót, és szépen összekötődött vele. Ebben persze még semmi szenvedés nem volt. Aztán megtanultuk, hogy baba, vagyis én vagyok, majd a rossz és a jó babát. Gyakran hallottuk ezeket, el is hittük igaznak. Amikor rossz gyereknek neveztek egy-egy helyzetben, megjelentek érzések is, és valahogy, tudattalanul megtanultuk, hogy van rossz gyerek és ilyenkor rosszul is éreztük magunkat. Annyiszor történt ilyen, hogy ezekben a helyzetekben rossznak értelmeztük magunkat, igen jól ’begyakoroltuk’ ezt, és szenvedünk is tőle. Olyan mélyen bennünk vannak a tanult értelmezés minták, hogy ha évtizedekig nem találkozunk a rossz gyerek azonosulásainkkal, akkor is rögtön aktiválódik, ha újra egy ilyen helyzetbe kerülünk. Például gyerekünk születik, és mi ugyanúgy, mint a szüleink, bizonyos helyzeteket rossznak fogunk minősíteni, és ezzel el is kezdjük megtanítani a gyermekünket szenvedni.

A jelenlét meditációk behoznak és itt tartanak a jelenbe. A vezetett meditációk során segítséget kapsz ahhoz, hogy elcsendesedve és lelassítva észrevehesd a gondolatokat és érzéseket. Hogy szabadon tapasztalhasd a testi érzeteket. A meditáció alatt észreveheted a gondolatok és érzések természetét, azaz, hogy jönnek-mennek az észlelésed ’terében’. Megtapasztalhatod, hogy ha nem értelmezel egy gondolatot vagy érzést, az szabadon továbbhalad.
A jelenlét alapvető természetünk, és fejleszthető, ’visszahozható’ állapot. A jelen levés elengedhetetlen az önismereti munkához, az önvizsgálatok végzéséhez. Enélkül az önvizsgálatból agyalás, intellektualizálás lesz, ami továbbra is benne tart a szenvedésben.

Ebben a pillanatban nincs semmi baj. És ebben sem. És ebben sem.
A ’baj’ abból fakad, hogy egy helyzetet rossznak értelmezünk, hogy a gondolataink a múltban és valamilyen elképzelt jövőben járnak, a testünkben meg olyan érzetek jelennek meg, amiket kellemetlennek, fájdalmasnak vagy félelmetesnek tanultunk meg. Itt, a jelen pillanatban – ha anélkül szemléled a gondolatokat, hogy hinnél nekik, és anélkül érzed a testi érzeteket, hogy bármilyennek is minősítenéd – minden teljesen rendben van.

Gyakoroljuk együtt a jelenlétet! Nem csak vezetem ezeket a meditációkat, veletek együtt megyek, tapasztalok, nézem a gondolatokat és érzem az érzeteket, így még élőbbé válik a folyamat!

Időpont: minden hónap 2. és 4. csütörtöki napján, este 7-8 óráig (első alkalom augusztus 14.)

Helyszín: ONLINE (Skype-fiók, stabil internet kapcsolat szükséges!)

A vezetett meditáció díja 1.500 Ft/alkalom (10 alkalom egyben fizetve 12.000 Ft)

Bejelentkezés szükséges! Kérlek, hogy egy héttel az alkalmak előtt, azaz minden hónap első csütörtökéig jelezd a részvételi szándékod a misi.pakolicz@gmail.com email címen!

TUDATOS JELENLÉT - ELVONULÁS AUG. 18-22.

Azt látod, ami Valójában van, vagy az Elmében kavargó gondolatokat?

Mindegy, hogy eddig mit tanultál vagy hol tartasz, a tudatos jelenlét az elme pihenője. Kicsit, ha csak pillanatokra is, csendesen szemléljük azt, ami éppen történik, akár kívül, akár belül. Észrevesszük és nem minősítjük a gondolatokat és érzéseket, önmagunkat vagy a Másikat, csak vagyunk. Ez a tudatos jelenlét.

A tudatos jelenlét (mindfulness) az önvizsgálathoz nélkülözhetetlen tapasztalás. A fizikai jelenléten túl szükséges a tudatosság, hiszen fizikailag mindig jelen vagyunk. A fizikai jelenlét önmagában nem biztosítja számunkra a valódi jelenlétet. Hogy mi a valódi jelenlét? Nekem valami olyasmi, amit szavakkal nem könnyű kifejezni, de a legjobban a 'dolgok értelmezés nélküli megtapasztalása' megfogalmazás írja le. Gondolataink többnyire nem a jelenre vonatkoznak, aminek kulturális és társadalmi okai vannak. Egyszerűen fogalmazva nem tanultunk meg jelen lenni, pedig születésünkkor a jelenlét állapota, a jelen pillanat volt az egyetlen megélésünk.

Évek óta hangsúlyozzuk a megpihenés (ami tulajdonképp tudatos jelenlétet takar) jelentőségét. Akik ismerik az ÖnMunka önvizsgálati módszereit, tudják, hogy a megpihenés nem más, mint a jelenben felbukkanó gondolatok és érzések észlelése, önmagukban, bármilyen értelmezés nélkül. Eleinte ez gyakorolható az általunk készített vezetett meditációk keretében, később pedig önállóan, bármikor és bárhol használható. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a megpihenés, tudatos jelenlét rendszeres gyakorlása hozzásegít ahhoz, hogy a jelenlét ne egy gyakorlat, hanem folyamatos megtapasztalás legyen.

A valódi jelenlét megélését eleinte a gondolatok pörgése, és a gondolatok kiváltotta érzések kavalkádja alaposan megnehezítheti, hisz a gondolatok ritkán mutatnak a jelen pillanatra. Ezért is javasoljuk ennek tudatos gyakorlását.

Az 5 napos tudatos jelenlét elvonulás minden eleme a jelen teljes, feszültséget keltő értelmezéstől mentes megélését segíti elő. Reggeltől estig, minden tevékenységünkben ez a tudatos megtapasztalás van előtérben.

Az elvonuláson olyan – önmagadhoz és minden máshoz való – viszonyulást tanulhatsz és tapasztalhatsz meg, amivel az önvizsgálat valódi megértést és átélést hoz számodra, az intellektuális megértés helyett. A gondolati megértés persze szükséges, hiszen ugyanaz az ’elme’ értelmezi a megtapasztalásokat, azonban a tudatos jelenlét, a dolgok értelmezésmentes észlelése nélkül az intellektuális megértés hosszabb távon nem hoz békét az életünkbe. Ebben az esetben marad az önmagunk és mások okolása, a probléma, a baj, a nehézség, a fájdalom és a félelem.

A jelenben ezek nem léteznek. Amikor úgy érezzük, hogy bárki hibás vagy bármi probléma, nem történik más, mint hogy a múltba és jövőbe mutató gondolatok, és a velük járó érzések átvették a hatalmat. A tudatosság ilyenkor nincs jelen.

Az elvonulásról bővebben itt olvashatsz: http://a-munka.blogspot.hu/p/elvonulas.html

LÉGZÉS ÉS PÁNIK

A légzés jelentősége a szorongás, a pánik tünetek kialakulásában, felerősödésében, és nem utolsó sorban a feloldódásban.

Az utóbbi időben kicsit elmélyedtem a légzés minőségének, és annak rövid és hosszabb távú hatásainak megismerésében.

Régebben is foglalkoztatott a légzés, tanultam és használtam különféle légzőgyakorlatokat, speciális légzésen alapuló meditációkat is kipróbáltam.

Mostanában olvastam Szendi Gábor egyik könyvét, amiben részletesebben írt az légzés jelentőségéről a szorongással kapcsolatban, illetve olvastam és előadásokat hallgattam a Buteyko módszerről Varga-Szilágyi Gyulától és Robert Litmantól.

Mindezek mellett a gyakorlati tapasztalások erősítettek meg abban, hogy erről írjak is, sőt alkalmazzam a mindennapjaimban, az egyéni üléseken és csoportos találkozókon.
Ha józan ésszel belegondolunk, a levegő az egyik legfontosabb összetevője az életnek, a fizikai létünk alapja. Levegő nélkül az átlagember mindössze 3-4 percig marad életben. Víz nélkül 3-4 napot, szilárd táplálék nélkül 3-4 hónapot is elélünk.

Nem mindegy viszont, hogy milyen ez a levegő. És csak az egyik szegmens a levegő minősége, az, hogy tiszta vagy szennyezett. A másik – még ennél is fontosabb – lényeges rész a levegőben lévő gázok (elsősorban az oxigén és széndioxid) egymáshoz viszonyított aránya. Kutatások bizonyítják, hogy a belélegzett levegő széndioxid-oxigén egyensúlyának óriási jelentősége van a sejtek életében, hatást gyakorolva azok működésére.

Legtöbbünk abban a hitben él, hogy az oxigénre (O2) van szükségünk, a széndioxid (CO2) pedig mérgező gáz. Az az igazság, hogy az O2 önmagában szintén mérgező, ezért tiszta oxigént csak orvosi rendelvényre és felügyelet mellett, rövid ideig adnak.
Megpróbálom a lehető legközérthetőbben leírni a lényeget. Az O2 a tüdőn keresztül a vérbe jut és a vörösvértestekhez tapadva kerül a szervezetünk összes sejtjéhez. A CO2 – ami a sejtanyagcsere következtében termelődik, és a vér szállítja – viszont nem csak egy melléktermék, amitől teljes mértékben meg kell szabadulnunk, fontos szerepe van: szabályozza az O2 leválását a vörösvértestekről! Ha relatív kevés a CO2, akkor az O2 nem válik el a vörösvértesttől, és így az O2-t táplálékként használó sejtek ’éheznek’. Ezt az állapotot a központi idegrendszer úgy próbálja kompenzálni, hogy szűkíti az ereket, gyorsítja a vérkeringést, további levegővételre ösztönzi a tüdőt, amivel növeli az O2-t a vérben. Ez a folyamat viszont átmenetileg ’ront’ a helyzeten, hiszen a CO2-O2 egyensúlya továbbra sem jön létre.

Tehát az O2 – CO2-höz viszonyított – túlzott mennyisége, a megfelelő receptorokon keresztül, jelez a központi idegrendszernek, hogy nincs meg a megfelelő egyensúly, amire az agy kiadja a parancsot, hogy 'ereket összehúzni' (próbálva ezzel csökkenteni az O2 sejtekbe jutó mennyiségét). Az agy bizonyos területein jelentkező érösszehúzódások viszont olyan tünetekkel járhatnak, mint például szédülés, légszomj, beszéd nehézség, fokozott verejtékezés, heves szívverés, remegés, gyengeségérzet stb., melyek a pánik és szorongásrohamok tipikus jelei.

Összegezve: párhuzamosan és egymást erősítve a nem megfelelő légzés és a félelmet keltő gondolatok hatására felborul a CO2-O2 egyensúly, ami fokozza a légzést és előidézi az említett tüneteket. A tünetek hatására újabb feszültséggel teli gondolatok jelennek meg, és fokozódik a légzés. Ez az ’ördögi kör’ akár ájuláshoz is vezethet, amivel – hála a természet vagy a szervezetünk intelligenciájának – a szervezet nyugalmi állapotba kerül és normalizálódik a gázcsere, és ezzel együtt a CO2-O2 egyensúly.
Jó hír, hogy nem szükséges megvárnunk az ájulást, és szenvedni ezektől a tünetektől és gondolatoktól. A helyes, tudatos légzés elsajátításával, illetve a gondolataink és érzéseink alaposabb megismerésével helyreállhat a természetes testi-lelki egyensúly.

Fontos megemlíteni még – a szorongástól és pániktól függetlenül – hogy mi okozza és mi jelzi számunkra a légzőgázok egyensúlyának felborulását. Összefoglaló néven rejtett hiperventillációnak (túllégzésnek) hívjuk azokat az okokat és jeleket, amik ezt a felbomlott egyensúlyt megmutatják. Ilyenek a szájlégzés, a gyakori sóhajtás és ásítás, a (gyors és sok) beszéd, a levegőért kapkodás. Ezek a jelek arra utalnak, hogy túl sok O2 jut a szervezetbe, ami az egyensúlyt felborítva nem csak a szorongás és pánik tüneteit, hanem más betegségeket is előidézhet. Csak néhányat említve, ilyen az asztma, allergia, cukorbetegség, a sav-bázis egyensúly felborulása.

A túllégzés okai:

• stressz (természetes stresszhelyzetben elhasználjuk a többlet O2-t mozgással, pl. menekülés)
• kemikáliák (fokozott anyagcserével ürülnek)
• helytelen táplálkozás (mikor, mennyit, hogyan)
• mozgásszegény életmód (ilyenkor a szervezet kevesebb CO2-t termel)
• mélylégzés téveszméje (felborítja a CO2-O2 egyensúlyt)
• túlfűtött lakás (intenzív, hűtő légzés)
• túl sok alvás, vízszintes helyzet (lassítja sejtanyagcserét, kevesebb a CO2)
• légszennyezettség (fokozza a légzést, ami még károsabb, mint maga a szennyezett levegő)
• gyógyszerek (pl. a hörgőtágítók lehetővé teszik ugyan a levegő nagyobb mennyiségű bejutását, de ezzel túl sok O2 jut a szervezetbe, ami asztma egyik kiváltó oka. Érdekesség, hogy az asztma megóv a túllégzéstől.)

A CO2 szükséges még a simaizmok lazításához (ezek akaratunktól függetlenül dolgoznak, ilyenek pl. az ereket összehúzó izmok, a bélrendszer, a tüdő, részben a szív izmai), a megfelelő sav-bázis egyensúlyhoz és a szervezetünk által termelt, gyulladáscsökkentő szteroidhoz.

Ezekből is látszik, hogy a CO2-nek igen fontos szerepe van a szervezet belső egyensúlyának fenntartásában.

Ebből fakadóan, első lépésként – általában is, és a szorongásos állapotoknál kifejezetten – érdemes a légzést korrigálni.

Megosztok egy egyszerű, kétperces légző gyakorlatot, ami normalizálja az O2-CO2 egyensúlyt a vérben, ezzel ellazítva az ereket, és csillapítva az ebből adódó tüneteket. Javaslom napi használatra, mert segít a tudatosság, a jelenlét, a figyelem fejlesztésében, és oldja a feszültséget. Érdemes az önvizsgálatok előtt és közben is alkalmazni.

Fontos, hogy ebben a gyakorlatban a be- és kilégzés orron keresztül történjen!

A gyakorlathoz helyezkedj el kényelmesen, lehet ülve vagy állva végezni, csak a törzs, a gerinc legyen egyenes tartásban, hogy a hasi légzés könnyen megtörténhessen.

1. Belégzés 2 másodpercig
2. Kilégzés 3 másodpercig
3. Kilégzés után szünet 1 másodpercig
4. Belégzés 2 másodpercig
5. Kilégzés 3 másodpercig
6. Kilégzés után szünet 2 másodpercig
7. Innen folytatva a belégzés és kilégzés végig marad 2, illetve 3 másodperc. A kilégzés utáni szünet pedig 1-1 másodperccel nő, egészen 6 másodpercig, majd 1-1 másodperccel csökken vissza.

Fontos, hogy a be- és kilégzés a lehető legenyhébb (hangtalan) légáramlattal járjon. A gyakorlat hasi légzést igényel, amit – ha valaki ezt nem ismeri – úgy érünk el, hogy a légzés közben a has emelkedik és süllyed. Ezt úgy ellenőrizhetjük le, hogy az egyik tenyerünket a mellkasra, a másikat a hasra helyezzük, és ha a hason lévő kéz emelkedik és süllyed, akkor hasi légzést végzünk. Ez nem egy intenzív légzőgyakorlat, inkább könnyed lélegzés. A gyakorlat többször is megismételhető, és/vagy a be- és kilégzés üteme hosszabban is tartható. Ez a légzés némi gyakorlással automatikussá válhat.

A feszültség és a félelmek másik összetevői és fenntartói a stresszes gondolatok. Egy-egy ’Mi lesz, ha rosszul alakulnak a dolgok!?’ gondolat kiválthat átmeneti légzési rendellenességet (visszatartott lélegzet vagy hiperventilláció, túllégzés) és ennek következményeként – ahogy ezt korábban írtam is – szorongásos tüneteket. A feszültséget keltő gondolatok felülvizsgálata, igazsága, a testi érzetekkel való kapcsolata az önvizsgálatok megismerésével és rendszeres végzésével tárulhat fel előttünk.

A pánikkal és szorongással kapcsolatos gondolat-érzés csomagjaink megismerésére, a félelmek feloldására hatékony mód a Szorongás Önvizsgálat! Erről bővebben itt a blogon olvashatsz!

Jó gyakorlást és közérzetet kívánok!

A Szorongás Önvizsgálatot elsajátíthatod egyéni konzultáció keretein belül, illetve csoportos kurzusokon. Az aktuális csoport tanfolyam részleteit itt találod: PÁNIK PROGRAM 8 hetes kurzus

Ha részletesebben érdekel a Buteyko módszer, nézd meg az alábbi videókat:

Varga-Szilágyi Gyula a Buteyko módszerről

Robert Litman - A légzés és a szorongás közötti összefüggések (angol nyelvű)